P. Böjte Csaba ferences szerzetes és Egyed Gábor helyi plébános tanévzáró hálaadó szentmisét celeb­rál szombaton 10 órakor a máréfalvi római katolikus templomban, majd megáldják a régi kántori lakás udvarán iskolának átépített csűrházat.

12 órakor a helyi művelődési házban a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatásával működő környékbeli iskolaházak tanulóinak ünnepi évzáró műsorát láthatják.Két éve működik Máréfal­ván a helybéli hátrányos hely­zetű gyermekek szá­mára délutáni foglalkoztató. Na­ponta, a tanítás után ebédet kap­nak, és Olasz Kató, va­la­mint Pálfi Ildikó nevelők segít­sé­gével leírják a házi feladatokat, és megtanulják a más­na­pi leckét. Az eredményes segítő munkáról, a korábban méltatlan tantermi, közmű- és egész­ségügyi feltételekről, a most elkészült korszerű csűris­ko­lá­ról Dávid Balázzsal, az alapítvány helyi önkéntesével beszélgettünk. A máréfalvi születésű Páll Mari­kával, a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Köz­pont vezetőjével került szó el­ső ízben arról, hogy a nagy fa­luban is szükségessé vált egy is­kolaház beindítása. Az egyházi „kicsi iskola” és kántori la­kás két évvel ezelőtt vissza­ke­rült egyházi tulajdonba. 2006-ban használatbavételi szer­ződéssel kapta meg a Dé­vai Szent Ferenc Alapítvány, és két kis teremben máig ott ta­nul­nak délutánonként a gyer­me­kek. Az udvaron volt egy „gaz­dát­lan, lepusztult állapotú csűr. Merész terveket, álmokat szőttek” Csaba testvérrel, az­tán a „földre leszállva” rájöttek, hogy „annyi pénz nincs a Föl­dön”, amivel ezt az épületet Ja­kab Csaba farkaslaki szárma­zású, Budapesten élő műé­pí­tész tervei alapján átalakíthatnák. Mégis, 2007. augusztu­sá­ig sikerült támogatókat sze­rez­niük, és megnyerték az ügynek a helyi polgármesteri hi­va­talt is. Első lépésként kialakítottak két tantermes, 140 négy­zetméternyi tanulófe­lü­le­tet, teakonyhát, vizesblokkot és kazánházat, azzal a remény­nyel: folytathatják majd a te­tő­tér beépítését is. Ma rendezett udvar, járda és szé­kely kapu fogadja a gyer­me­keket. Csütörtökön hasz­nál­ták először a kanalizált mellékhelyiségeket azok is, akik „még talán soha nem láttak vezetékes vizet.” Dávid Balázs azt is elmondta: akiktől az építkezési a­nya­go­kat vásárolták, amikor megtudták a célt, kisebb-nagyobb á­rengedményekkel támogatták munkájukat. Adomány a fű­tőtestek és a „szegény asz­szony két fillérje”, amivel a helyiek segítik az intézményt – akár heti egy-egy há­zi­ke­nyér­rel is. Az összefogás olyan szép példája a máréfalvi, a­miért csak hálát adni lehet. O­lasz Kató vallomása: „Ne é­hez­zenek, ne fázzanak, legyenek kö­zösségben, és pótolhassák azt, ami a családban hiányzik tanítványaiknak.“ 

Molnár Melinda