4. állomás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_1223377.jpgImádkozzunk Máriával Pünkösdre készülve,
Világunknak a Békesség Lelkét kérjük!

{youtube}btsVbALWkHU{/youtube}
Hanganyag:

Csaba testvér elmélkedése:
Dicsőség az Atyának…
Miképpen kezdetben…
Evangélium Szent Lukács könyvéből:
Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”
Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. Lk 2, 1-20.
Elmélkedés:
A mai világban milyen gyakran lehet hallani, hogy nem lehet, nem tudom megcsinálni ebben a forrásszegény világban, nincs hitel, nincs miből, kár is nekifogni. A világtörténelem legnagyobb műve, – a megváltás – az Isten és az ember egy asztalhoz való ülése, milyen egyszerű, szerény körülmények között indult! Szeretek csodálattal telt szívvel oda kucorodni a betlehemi barlang egyik szegletébe, és nézni azt a végtelen egyszerűséget, ahogyan az ember átöleli az Istent, ahogyan Mária dajkálja a Végtelent.
Semmi sincs ott az egyszerű barlangban, csak a végtelen bizalom és szeretet. Nincs villanyáram és csilingelő karácsonyfa, se gazdag rokonok, semmi sincs csak Mária, a kismama, karjában a kisdeddel és a jóságos védelmezőjükkel, Szent Józseffel. Egy éjszaka, pont olyan mint a többi, és mégis e végtelen szegénységből, egyszerűségből, két ember alázatos,
Istennek kimondott igenéből, egy új világ születik. Egy keresztény szép világ, mely nem diadalmaskodni akar, hanem szelíd jósággal, a betlehemi éjszaka egyszerűségével mindannyiunknak irányt, utat mutat.
Könyörögjünk:
Istenem, szeretném ha igenemből, feléd hajló szeretetemből, lelkem szegény barlangjában megszületnél, hogy alázattal én is hordozhassalak, hogy szent jelenléted fénye, egyszerű világossága, beragyogná a mai kusza világot.Szeretném hogy a veled való életem utat mutasson pásztoroknak és napkeleti bölcseknek, hogy tipegő-topogó, csendes felnövekvő jelenléted, új hajnalt hozzon a családomnak, népemnek, az emberiség életében.
Azért hogy életünkben is megszülessen a betlehemi kisded, így imádkozunk:
Most segíts meg Mária…