2015. augusztus 23. – Évközi 21. vasárnap
Istennek hála szerencsésen megérkeztem Svájcba, nagy szeretettel fogadtak, annak ellenére, hogy a vonat Budapestről négy órás késéssel indult... és így nem a szentmisén, hanem utána, a közös ebéd végén tudtam elmondani a beszédemet!
"Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta.." Az Isteni gondviselés toldozza, foldozza a világunkat és mi biza elég sokat méltatlankodunk miatta!
A tegnap este kilenckor kellett volna indulnom a vonattal. Előtte volt bő két órám és megnézetem a menekülteket. Talán több ezer ember is vár a keleti pályaudvarban, hogy útra kelhessen nyugatra! Ezek az emberek a háború sújtotta Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból menekülnek. Szomorú a látvány, és bár a szerencsétlen földönfutók nyugodtak, mégis félelmetes látni a több ezer menekültet, ahogy puszta életüket mentik!
A vonat nem indulni, gondolom, hogy a menekültek miatt! Ültünk a vagonba, jöttek a roham rendőrök, és mivel senki nem tudta, hogy mi fog történni, mindenki ideges lett, az emberek fontoskodva beszéltek, felelősöket kerestek és ebbe a felbolydult világban két aranyos kislány békésen, szépen egymásra talált! A vonaton mindenki jött ment, találgatta, hogy vajon mi is történt, csak egy ázsiai és egy magyar kislány nem, ők bizalommal előszedték a babáikat és jókedvűen, kacarásztak, leültek a földre és játszódtak! Nekik mindegy volt, hogy hol vannak, hogy a vonat megy, vagy áll ők a maguk gyermeki tisztaságukban nem csak a nyelvi nehézségeken tudták áthidalni, hanem a várakozás idegőrlő perceit is.. Néztem a 4-5 éves kislányokat és szégyenkezdve megtapasztaltam, hogy mennyire nem vagyunk gyermekek.
A vonat nem indult, és én csendesen figyeltem a gyermekeket, elszégyelltem magam és alázattal elkezdtem imádkozni: Uram segíts, hogy gyermekeid lehessünk, és a vallási, nemzetiségi különbségeket, és ebből fakadó nehézségeket gyermeki lélekkel, örömmel, játszadozva tudjuk áthidalni, megoldani! Szeretettel kérlek, hogy gyermeki bizalommal hinni tudjam, hogy Te jó vagy, és hogy minden teremtményed jó, és hogy Te a lehetetlen helyzetekből is tudsz jót kihozni! Gyermeki ártatlanságot adj nekünk Istenünk! Segítsd meg népemet, hogy hinni tudjunk a szeretet végső győzelmében, s ezért soha ne térjünk le a szeretet útjáról, a Te utadról! Fogd erősen most ezekben a napokban a kezünket, hogy botránkozva ne menjünk el mellőled semerre Istenem! Csaba t.
------------------------------------------
Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt
hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az
Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a
test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva
tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan
visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz
fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram,
kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy
te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt
hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az
Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a
test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva
tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan
visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz
fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram,
kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy
te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
