Csodálom a vándormadarakat, az életet, a tüzet mely bennük is oly szépen lobog! A testet öltött törékeny élet újból és újból útra kel, elhagyja mindenét, egyetlen zsákmánya, mit magával visz, az maga a puszta lét! Küzd, s ki nem adja fel az életben marad!! Az élet szent, s élni akar, s a fellobbant parányi test becsüli, megőrzi Isten drága ajándékát! Ez nekünk embereknek is nagy iskola!