„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Kedves Barátok! E hét szerdáján 17 fiatal, árva dévai gyereket és kísérőiket fogadtuk amiben nagy segítségünkre volt a helyi lakók támogatása (Kovács Zoltánné), és Várnai Anna - Kóstolda közreműködése valamint köszönjük Héder Sándor barátomnak az ösztönző támogatását. Személyesen álltam a kemence mellé hogy elkészítsem a vendégeknek az ebédet. A találkozó témája az irgalmasság elemzése, a jóság mint jelenség euronélküli működése, a magyar európai cigányság helyzete, és az ítélkezésjognak a visszaszorítása volt. Úgy gondolom a fiatalok megértették a három órás beszélgetés lényegét és egy pillanat alatt mély barátság született köztünk. Ami biztos, csak ezek a gondolatok segítenek a hitek szintjéről elmozdítani az embereket. Búcsúzóul helyi termékeket adományoztunk, majd a legvégén a gyerekek megfenyegettek hogy jövőre egy hetet töltenének velem szívesen. 