2016. november 6. – Évközi 32. vasárnap

 

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_IMG_7407_2.jpgFeltámadás!! Óriási erő, lendítő hatalma van az örök életbe vetett hitnek!! Sokszor elfáradok, és úgy érzem, hogy amit tőlem elvárnak az már sok, meghaladja az erőmet, de aztán a mennyországra gondolok, Jézus Krisztus ígéreteire és akkor neki lendülök és elvégzem a munkát!!  Isten által megígért halhatatlanság létünket kitárja a végtelenre, olyan távlatok felé bont ablakot, mely lenyűgöz, s egész földi létünket átértékeli!! 
Merjünk élő hittel Jézus Krisztus útjára lépni!! Gondolatban játszódjunk el Jézus ígéreteivel, vegyük komolyan ezeket a kijelentéseket: Örök élet! Halhatatlanság! Mennyország, hol lehull szemünkről minden fátyol és mi színről színre látva, ráérősen elkezdjük felfedezni, bebarangolni Isten csodálatos birodalmát! Már ez a föld annyira csodálatos, éppen ezért engem megdöbbent mikor arról olvasok, hogy:"  Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Korintusiaknak írt I. levél 2,9
Jézus azt mondja, hogy el sem tudjuk képzelni mindazt, mit Isten nekünk szeretetből megálmodott, készít! E világ csodáira gondolva, szinte nem jön hinnünk, hogy mindezt képes Isten felülmúlni,de a szentírás ezt tanítja nekünk!! Éppen ezért bizalommal, élő hittel kapaszkodjunk bele Jézus Krisztus tanításába, és lendüljünk előre feladataink lelkiismeretes végzésében!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Abban az időben Jézus ezeket  mondta a szadduceusoknak, akik azt  tartják, hogy nincs  feltámadás: „A  világ fiai  nősülnek és  férjhez mennek.  Akik pedig méltók  rá, hogy  eljussanak  a másik  világba  és a  halálból  való feltámadásra, nem nősülnek,  s nem is  mennek férjhez. Hiszen  már meg  se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a  fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a  csipkebokorról szóló részben, ahol az  Urat Ábrahám Istenének,  Izsák Istenének és  Jákob Istenének nevezi.  Isten azonban  nem a  holtaké, hanem  az élőké,  hiszen mindenki érte él.”
Lk 20,27. 34-38