„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Munkatársaimmal szeretnénk egy nagy fa lenni, melynek ágai közé befogadjuk az ég madarait, mindazokat a gyermekeket , fiatalokat , akik fáradtan, magányosan élnek kiknek nincs hol lehajtaniuk a fejüket. Az ég madara jöhet bátran, megpihenhet e nagy fának az ágain.Akár fészket is rakhat, odút vájhat bele, de ha úgy gondolja, bármikor tovább repülhet , mert nem szeretnénk senki számára ketrec, kalitka lenni. Azt tapasztaltam , hogy ez a befogadó jézusi magatartás hihetetlenül széppé, gazdaggá tette a mindennapjainkat, mert végtelenül , színes, sziporkázóan csodálatos az élet , nincs két egyforma gyermek vagy életút.