„…tudniuk kellene, hogy az anyagi javak legjobban gyerekbőrben maradnak meg, persze csak akkor, ha tisztességgel, nem elhanyagolva, de nem is elkényeztetve neveljük fel a gyermeket. A bankba tett vagyonkánkat a gazdasági válság rozsdája szétrághatja, az infláció molya megeheti, de a szeretettel felnevelt gyermekeink idős korunkban mellénk tudnak állni, életet, reményt jelenthetnek számunkra, számíthatunk rájuk. A nyugdíjpénztárba betett pénzecskénkben hiába bízunk, a vagyonkánkért gondozó „kedves nővér” soha nem fogja könnyes szemmel, gyermeki ragaszkodással megcsókolni lehanyatló kezünket, és nem fog virágot öntözni, gyertyát gyújtani a sírunkon. És csak gyermekeink fognak számunkra unokát szülni, akikre majd vigyázó szeretettel nézhetünk le a mennyek országából.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Legyen életed játék, ne hagyd, hogy a bundádba kapaszkodó gondok, bajok lehúzzanak! Vidáman játszva tanulj az iskolában, de játssz a focipályán, pajkosan bűvölve a labdát, végy kezedbe furáját, gitárt, adj bele mindent, játssz a hangszereken, társaiddal tanulj színjátékot és jókedvvel, örömmel add elé, nevettesd meg, gondolkodtasd el társaidat! Isten megváltott gyermeke vagy, merj jókedvű gyermekként játszani!! Csak arra ügyelj, hogy ahogyan nősz veled nőjön a játékod is! 