„A házasságkötésnél a pap, a násznép csak tanú, a vőlegény a főpap, ő szolgáltatja ki kedvesének a házasság szentségét, és valamilyen módon így maga is szentséggé válik, hisz életével, hűséges szeretetével megszenteli a kedvesét. Természetesen ez fordítva is igaz: a család szentélyében az édesanya főpap, hisz az oltár előtt életre szóló igenje hozza létre a házasság szentségét. Földi élete során jóságával, szeretetével nap mint nap megszenteli férje, gyermeke életét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Nyugodtan kulcsoljuk össze a kezünket és mondjuk bizalommal az ajakimát ,a rózsafüzért, a zsolozsmát , a többit bízzuk rá az Istenünkre! Ő elég hatalmas ahhoz, hogy áthidalja-amikor jónak látja-azt a végtelen távolságot , ami a porszem és a teremtő Istene között van .