„A házasságkötésnél a pap, a násznép csak tanú, a vőlegény a főpap, ő szolgáltatja ki kedvesének a házasság szentségét, és valamilyen módon így maga is szentséggé válik, hisz életével, hűséges szeretetével megszenteli a kedvesét. Természetesen ez fordítva is igaz: a család szentélyében az édesanya főpap, hisz az oltár előtt életre szóló igenje hozza létre a házasság szentségét. Földi élete során jóságával, szeretetével nap mint nap megszenteli férje, gyermeke életét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Oly sok okos, értelmes elfoglaltság mellett a játékra is időt kell szánni! Igazából a játék világunk és önmagunk felfedezésének, sőt tovább teremtésének a foruma, hisz a közösségi, sokszor embert próbáló játékok egyfelől felfedik értékeinket, erősségeinket, másfelől leleplezik, sokszor még magunk előtt is rejtegetett hibáinkat, fogyatékosságokat! 