Ahogy akármit nem eszek meg, különösen az olyan ételeket, amitől már egyszer beteg lettem, ugyanúgy a negatív híreket, beszámolókat, vagy emberek pánikozását sem engedem a közelembe. Nem hiszem, hogy mindenkinek mindennel foglalkoznia kell. A saját feladatomat kell jól elvégeznem. A befogadott gyerekeket kell szépen, eredményesen felneveljem. A világban lévő gondok, bajok rám tartozó részéből kiveszem a részem, de nem akarok mindent látni, nem akarok mindent tudni, nem akarok minden lehetőséget hosszan elmélkedni, mert akkor nagyon könnyen úgy járnék, mint a fiatalasszony meg az anyja a kis ködmönről szóló mesében.