Egyszer mindannyiunknak el kell engednünk egy sérelmet, egy félelmet, egy kapaszkodást.
Végül az életünket.
Ehhez az elengedéshez Szent Ferenc kiengesztelődött szívvel érkezett meg.
Szent Ferenc Tranzitusa (átmenete az életből a halálba) a béke története. Azé az emberé, aki megbocsátott, kiengesztelődött önmagával, testvéreivel és Istennel.
A Naphimnusz utolsó szavai ezt a titkot őrzik: a megbocsátás felszabadít, a béke megtart, és aki békében él, az nem zuhan a halálba, hanem hazatalál.
Ez a lelkigyakorlat arra hív, hogy végigjárjuk ezt az utat.
Hogy ránézzünk arra, amit még szorítunk.
Hogy kimondjuk, amit ideje elengedni.
Hogy megtapasztaljuk: az elengedés nem veszteség, hanem átmenet.
Csendben, imádságban, testvéri közösségben Szent Ferenc példája vezet majd bennünket a kiengesztelődés, a béke és a bizalom útján.
Egyszer mindannyiunknak el kell engednünk egy sérelmet, egy félelmet, egy kapaszkodást.