Ma fényképeztem ezt a rózsát, ahogy egy ház falánál dideregve szerényen rám mosolygott! Az élni akarást csodálom ebben a virágban, körülveszi a fagy, a hideg, a halál... és ő dacol mindennel, hozza a legszebb formáját, csodaszépen nyílik a decemberi fagyban!!
Lehet, hogy ma éjjel a tél legyőzi az élni akarást, megfojtja a szépség ragyogását, de a kis rózsa amíg világunkat szebbé teheti, addig dacolva a józan ésszel, teszi mindazt mit Teremtője törékeny szirmaiba bele álmodott.
Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, - de mi ne matekozzunk, hanem tegyük mindazt ami tőlünk telik, a szeretet szép, értékes gyümölcseit teremjük mindaddig amíg tehetjük, ott ahol élnünk adatott!
Szívből köszönjük Ági Farkas főangyalunknak és az ő segéd angyalainak, hogy az idén is teljesítettek gyerekeink kívánságait, köszönjük, hogy vagytok nekünk!
A messzi angyal kisé korábban érkezett Dévára, - hiába neki sokfelé kell mennie, - de köztünk legyen mondva, ez a gyerekeket egyáltalán nem zavarta!!
Hála és köszönet nem csak a sok érdekes, szép ajándékért, hanem a gyermekeink angyalt köszöntő betlehemi előadásért is, melyet Pál Éva és Molnár Noémi vezetésével tanultak be és adtak elő a gyermekeink!!
Lám egyetlen élő fa, hány gyökértelen sodródó fát tud megállítani?? Bármi is történik, mi kapaszkodjunk drága Szülőföldünkbe! Ne engedjük el a megtartó gyökereinket!!
Megmaradunk, mert otthon vagyunk a szülőföldünkön,
Hála és köszönet a szépvizi plébánosnak, polgároknak a meghívásért, a nagylelkű vendéglátásért, a finom ebédért, az "angyalfiáért"!!
Jó volt megnézni a Székely határőr múzeumot! Jó volt lovas szekérrel ellátogatni a tatárjáráskor elpusztult Cibre falva "főterére" és ott egy imát elmondani az áldozatokért és azért is, hogy mi magunk is a határainkat őrizni tudjuk! Sajnos a testünk határain, a szemünkön, fülünkön, szánkon keresztül sok gyilkos bűn áramlik belénk! A testünk kívánságait az érzékszervek határán ellenőriznünk kell! Figyelmünk őreit állítsuk érzékszerveink elé ha megakarjuk őrizni egészségünket, épségünket, örök életünket!
A határok őrzése nem szorul múzeumba! Mindannyian, - és nem csak a székelyek - határőrök vagyunk!!
Megrendült szívvel adjuk hírül, hogy rendtársunk, Halmai László P. Vilmos OFM életének 77. évében, ma délben, az esztergomi rendházban elhunyt.
Az elmúlt hetekben tüdőgyulladás gyengítette le, és ezzel együtt szívelégtelensége is fokozódott. Kifejezetten kérte, hogy betegségéről ne beszéljünk még egykori diákjainak se. Az elmúlt napokban, bár fájdalmai nem voltak, nagyon legyengült. Végül kolostori szobájában, testvérei körében csendesen elaludt.