1962-ben a vajdasági, zentai Bulatovics Gábor palackot talált a Tiszában. Egy vérrel írt levelet rejtett, rajta dátummal: 1956. november 15.
Az ismeretlen szabadságharcos ezt írta:
"Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert magyarok vagyunk. Itt a Tisza partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! Hazáért! Míg elmentek, megírtam ezt. Vizesüvegbe tettem. Kifogyott a töltőtollam. Segítség! Véremmel írok! Csongrádtól 3 km északra a füzesben. Magyarok! Szabadítsanak ki!"
A szabadságharcos üvegpalackban és pár szóban sűrítette össze 1956 minden egymással kavargó érzelmét. Bátorságot és küzdelmet, csakazértis reményt, szabadságvágyat, élni akarást, magányt és halállal dacoló bátorságot.
A levél azóta a zentai városházán állít emléket azoknak, akik a legtöbbet adták a hazánkért.
Tisztelet a bátraknak!
Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fáradalmából egy másik munka üdíti fel.
Anatole France
Szomorú szívvel osztom meg, a fájdalmas hírt, elhunyt gyermekeink igaz barátja, Mádl Dalma asszony!
Őszinte részvéttel,
Csaba t.
"Biztos, hogy tudományosan nagyon sok okosságot lehetne arról mondani, hogy mi az öröm és a boldogság közötti különbség. Amikor én boldognak érzem magam, az nagyon mélyről jön. Öröm nélkül is tudok boldog lenni, sajnos nagyon sok ember boldogság nélkül is tud örülni. Azt a harmóniát, amikor a világgal, önmagammal, Istennel együtt tudok élni, boldogságként élem meg. Ha valami kis siker vagy eredmény van, akkor örömöt érzek. Ezt mindenki magában kell letisztázza. Akkor is lehet az ember boldog, ha nincsenek sikerei, ha nem éri el azokat a célokat, eredményeket, ami fontos volt számára, mert ez a belső béke és belső boldogság nem attól függ, hogy mennyire vagy sikeres, mennyire vagy gazdag, mit eszel vagy milyen ruhában jársz. Talán hasonlóképp működik ez is, mint az okosság meg a bölcsesség. Nagyon sok ember okos, sok mindenhez hozzá tud szólni, de ez a belső bölcsesség, nyugodt higgadtság sajnos kevés embernek az adottsága."
Böjte Csaba Füveskönyve 2. - Boldogsághoz segítő gondolatok című könyvből
"Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát!
Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az egész emberiséget!
Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a gazdasági meg a politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, „mi lakik az emberben”. Egyedül ő tudja!
Manapság olyan gyakran nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének, szívének a mélyén. Így gyakran bizonytalankodik e földön leélt életének értelméről. Kétely árasztja el, amely átvált kétségbeesésbe. Hagyjátok tehát – alázattal és bizalommal kérlek, könyörögve kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberhez. Egyedül ő birtokolja az élet igéit, igen, az örök élet igéit." (Róma, 1978.10.22.)
Könyörögjünk!
Istenünk, gazdag az irgalmasságban, te arra hívtad Szent II. János Pál pápát, hogy egész Egyházadnak elöljárója legyen. Add, kérünk, hogy az ő tanításán nevelkedve bizalommal megnyissuk szívünket Krisztusnak, az ember egyetlen Megváltójának üdvözítő kegyelmére. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Október 22
Szülői, nagyszülői, keresztszülői hivatásunkat vegyük komolyan, éljük meg a maga teljességében.
Csaba t.
Faültetéssel egybekötött megemlékező ünnepség az 1661-es október 21-i Csík medencei török- tatárdúlásról és az ezt követő újjáépítésről -
16:00 - Ünnepi szentmise a Csíksomlyói Kegytemplomban, zenél a Role zenekar, utána faültetés a Szent István Otthon udvarán - közreműködnek a Szent István Otthon gyermekei -
Idén október végén 360 éve annak, hogy elkezdődött a csíki medencében a csodával határos újjáépítés, a 21-i tragikus kimenetelű tatárdúlást követően.
Az immár tizedik alkalommal megszervezett megemlékezéssel nemcsak tiszteletünket szeretnénk leróni az áldozatok és újjáépítők előtt, hanem egyben rá szeretnénk világítani arra a mérhetetlenül hatalmas jövőbe vetett hitre, amellyel az őseink a tatárok után maradt teljes pusztulásból képesek voltak talpra állni és gyakorlatilag Főnix madárhoz hasonlóan a hamuból építették újjá a vidéket, kezdve az iskolával és a templommal. Az ők hatalmas lelki-erejének, bátorságának, jövőépítő, áldozatteljes munkájának, kitartásának köszönhetően élünk ma itt, a csíki medencében. Tanuljunk tőlük!
A rendezvényt támogatja Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és Hargita Megye Tanácsa.
A Csobánkai Élet Házában tett látogatás után, szerencsésen hazaértem Dévára.
A Képen nem csak a lelkigyakorlatos, képző központ látható, hanem annak megbízott vezetője Jendrolovits Gábor is <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> Ha valaki szeretné meglátogatni, igénybe venni e ház vendégszeretetét, akkor neki kell írni, vagy telefonálni: 0036309908268
E ház leginkább egy - egy hittancsoport, osztály, vagy plébániai közösség lelki megújulása céljából hoztuk létre.
Szeretettel várunk,
Csaba t.
Istennek hála elkészült az új könyv, leadtam a szerkesztőnek!
Egy gondolatot küldők itt bele:
Csaba t.
Nagycsütörtök, nagypéntek fájdalmas volt Jézusnak, talán a legfájdalmasabb az lehetett, hogy nem tudta meggyőzni az Ő népét. Nem értették meg azokat az áldott igéket, melyet egész életével, munkásságával oly szépen, világosan hirdetett.
Szöget vertek a kezébe. Jézusnak is kellett három nap ott a sírban, hogy talpra álljon. Utána visszajött mosolyogva és átdöfött szívvel és vezette övéit tovább a szeretet útján! Nincs más út, csak a szeretet!!
Nekünk, keresztényeknek Jézus Krisztus a példaképünk. Sírunk, ha nagyon fáj. Ha nagyon sebzettek vagyunk, a magunk „sírjába” nyugodtan félrevonulhatunk duzogni, gyógyulni, de Krisztusba kapaszkodva támadjunk fel mi is a szeretetre, átdöfött szívvel is menjünk tovább egymásért, családunkért.