A játék, a játékosság, a vidámság ne vesszen ki belőlünk! Ezt a szép erényt is akárcsak egy ritka virágot gondozni, ápolnunk kell! Törődés, figyelem nélkül elsatnyul, s végül kihal az életünkből, de ha szépen növekszik, akkor beragyogja életünket, ízet, zamatot ad minden munkánknak, percünknek!
Nagyböjti jó feltételem lehet, hogy minden szavamba, tettembe egy kis vidám, pajkos, játékosságot viszek!!
Kalkuttai Teréz anya mondta:” Megismertem a paradoxont: ha fájdalomig szeretek, a fájdalom eltűnik és csak szeretet marad.”
Szent Pió atya pedig így fogalmazott:” Szeressük a fájdalmat! Aki nem szenvedett, annak nincsenek erős érzelmei, szívéből hiányzik a gyengeség, lelkéből a távlatok. Miért a fájdalom? Azért, hogy a föld elhalványuljon, az ég pedig ragyogjon!”
Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést, sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste, de kiürítette a kelyhet, mikor eljött az ideje. Háromszor esett el, nagy fájdalmak között felkelt! Mesterünk nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét, hanem vérrel verejtékezve. Ebben is egy volt közülünk, példát mutatott nekünk.
Jézus nem csodáival és nagy prédikációival váltotta meg a világot, hanem a szenvedésével, az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával.
Mikor Jézus a kereszten ég és föld között függ, mindenki elhagyja, nem kell senkinek, csak Máriának és Jánosnak.
Milyen jó lenne, ha akkor is tudnánk szeretni a testvéremet, ha már neki nincs semmi hatalma, méltósága! Ha a másik megvetett és mindenki által lenézett, jó lenne, ha az ő nagypéntekén bennem Máriára találna!
Éppen úgy evett, aludt, örült, félt, szenvedett kísértést és érzett fájdalmat, mint akármelyikünk.
Az emberségünket nem felveszi, mint egy ruhát, hanem valóságos ember lesz. Én hiszem és vallom a kétezer éves egyház tanítását: Jézus Krisztus Isten Fia, a valóságos Isten egy valóságos emberben öltött testet, és emberi szíve tökéletesen megmutatja az Isten szívét.
Nézzek magamba , én ki vagyok , kihez hasonlítok a Jézust követő tömegben ?! A halált kérő főpap, a kezét mosó tisztségviselő, a “Feszítsd meg “-t kiabáló nép , a siránkozó asszonyok vagy az együttérző Veronika , vagy talán a segítő Cirenei Simon? E szakadatlan nagypéntekben én ki vagyok ? Egy ítéletet végrehajtó hóhér , a gyűlölettől megkeményedett szívű bal lator , vagy Máriát átkaroló Szent János ? Választanom kell döntenem, mert ha nem döntök akkor is döntöttem hisz a cinikus szájtáti nép szerepében tengek -lengek , akiknek Jézus is csak annyit mond , hogy “magatokért” sírjatok “. Igen Krisztus értünk sírt Jeruzsálem falai előtt , hisz látta, hogy a közömbösség útján sodródnak a pusztulás fele. Gyengeségem tudatában én Krisztust választom , nem Barabást, és alázattal a keresztjét cipelő elítélt mellé állok, nem pedig az igazuktól meg részegedett ítélkezők közé.Neked is dönteni kell ! Tudatosan lépj az együttérzés , a szeretet útjára , a jobb latorral együtt kérd Krisztus irgalmát !