Az, hogy egymásnak testvérei vagyunk, összetartozunk, hogy szolidalitást kell vállaljunk egymással, olyan fontos tantárgy kellene legyen az iskolában, amit minden nap tanítunk. Ha a gyerekeinket nem tudjuk ránevelni, hogy osszák meg kenyerüket az éhezőkkel, ha nem tudjuk ránevelni arra, hogy milyen jó dolog irgalmas szeretettel tekinteni a bajban lévőkre, akkor a világunk sírját ássuk... Nagyon fontos lenne, hogy az irgalmas felebaráti szeretetről ne csak tanuljanak a gyerekek, hanem megtanulják azt megélni és gyakorolni is.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Két kislány nem rokonok, nem egykorúak, az egyik itt Déván, a másik tusnádfürdöi otthonunkban nevelkedik, de a hetes tábor alatt, - ahogy a Krisztina felvételén láthatjuk - igazi jó barátok lettek!!
Segesváron most mindenki a kis Norbi körül sürög, forog, de nem is csoda, hisz ő készül szépen a keresztség szentségében a nagy találkozóra, Jézus Krisztussal! Igen ha tudnánk, hogy milyen óriási dolog a szentségekben Istennel találkozni, akkor mindig ott legyeskednénk a templomok körül, hogy gyönyörködjünk azokban akiket megkeresztelnek, vagy akik szentáldozáshoz járulnak! Meg azokban is, akik lehajtott fejjel ott állnak a gyóntatószék előtt, vagy éppen szép menyasszonyi ruhában sietnek az oltár elé!! Igen, minden Szentségben Isten jön közénk, a Szentségek által Teremtőnkkel találkozhatunk!!
Szeretettel,
Csaba t.
“Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nem kívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.” Szent Kalkuttai Teréz anya
Milyen szép lenne, ha Teréz anya ünnepén szeptember 5-én körbejárnám a családom tagjait és elbeszélgetnék velük, akár telefonon keresztül is figyelmes, törődő szeretettel!! Legyen ez Teréz anya mennyei születésnapján az ajándékunk, a csokor virágunk!
Míg ezeket a gondolatokat írogatom, megjelent mosolyogva egyik kedves nagy lányunk a segesvári otthonunk udvarán egy finom kávéval... Jó dolog szeretni, de az is nagyon jó, mikor mi magunk kapunk szeretetet, törődést a családunktól!!
Szeretettel,
Csaba t.
"A lelki élet egy bizonyos fokán elkezdjük magunkat más szemmel látni. Ilyenkor az ember nagyon könnyen el tud keseredni, de ez önmagában véve jó. Amíg sötétben járunk, addig nem látjuk, mennyi mocsok van a körmünk alatt, milyen piszkos a kezünk. Ha kimegyünk a fényre, meglátjuk. Minél nagyobb a fény, annál jobban látunk. Látjuk ezeket a nem éppen jó dolgokat. Örüljünk, hogy megláttuk, és kezdjünk el dolgozni rajta.”
Csaba t.