Milyen sok útszélre hullott ember sodródik tehetetlenül, csüggedten, reménytelenül, elmerülve az önsajnálat terméketlen mindennapjaiba?! Mekkora kár értük! Milyen jó lenne ha őket újból Isten országának építésébe be lehetne vonni! Milyen jó, hogy Szent Pálnak, Szent Ágostonnak, Szent Ferenc atyánknak és még oly sok más nagyszerű embernek, volt ereje, lehetősége újrakezdeni, másodszor is megpróbálkozni!!
A mai világban ha valaki elesik és eltörik valamije, kórházba kerül, megröntgenezik, begipszelik gyógyítják a szakemberek. Mindannyian türelmesek vagyunk, meglátogatjuk, finom kompótot viszünk neki. Sajnos, ha valaki emberségében esik el, ha összetöri magát hitében, reményében, becsületében, akkor elítéljük, könnyedén keresztüllépünk az ilyen emberen, és nagyon nehezen hajlunk le hozzá, hogy azt mondjuk: Gyere, én hiszek abban, hogy talpra tudsz állni! Tudod az ember nem egyszerhasználatos zsebkendő, és ezért vallom, hogy te lehetsz Isten drága ajándéka néped, egyházad, de akár az egész emberiség számára is! Bízzál bennem mert segíteni akarok neked abban, hogy Istenünk veled kapcsolatos álmát valóra tudd váltani! A te életed nem maradhat félbemaradt torzó!! Engedd el sérelmeidet, szégyenedet, kudarcodat, talán még önmagadat is, és fogd meg segítő szeretettel a nálad is kisebbek kezét!
Szeretettel,
Csaba t.
Ha születésünkkor egy listán felsorolva megkapnánk azokat a nehézségeket, amelyek érni fognak minket, biztosan összeomolnánk, és neki sem indulnánk az életnek. Egyre erősebbek lehetünk, ha elfogadjuk a kihívásokat. Amit ma még nem bírok felemelni, lehet, hogy egy év múlva már könnyen felkapom.
Csaba testvér
Minden felfedezés olyan, mint a hajdani kőbalta, melyet Káin és Ábel kézbe vett. Nagyszerű szerszám, általa megvédhették magukat a vadállatoktól, élelemhez juthattak, óriási mérföldkő volt az eszközök kézbevétele, de sajnos gonoszságot is lehet tenni vele, lehet vele ölni. Isten minden ajándékát lehet jó és rossz célokra felhasználni. Ugyanazokkal a betűkkel Istent dicsőíthetjük, de gonosz rágalmakat is leírhatunk, terjeszthetünk.
Csaba testvér
Elkezdődött a tanév, gyűlnek a felhők!! Ma több kollégámmal is beszélgettem! Többen panaszkodnak a gyerekekre, az ők társaikra, igazságtalanságokról, méltánytalanságról beszéltek. Nekik, de mondhatni mindannyiunknak szánom az alábbi gondolatokat!! Szeretném a szíveitekbe vésni lángoló betűkkel!
A békét, a jót akard az eszeddel, szíveddel, minden erőddel és el fogod érni.... ne a rád bízott gyermekért, hanem azért mert ez a te egyetlen célod, egyesülni a Végtelen Szeretettel! Ez a jó cél, elérhető, ez téged is boldoggá tesz! Ne a világot akard jobbá tenni hanem önmagadat, és a te jóságod lobogó fény lesz, melyre Isten is felfigyel, és sokak számára a tartóra helyez, hogy lobogj mindenkinek! Hidd el, nekem is fáj minden bűn mi körülöttem s bennem van, de a világot nem lehet jobbá szidni, büntetni, a világot jobbá szeretni kell. Ha látják szép példádat, és az örömet, amely a szeretet útján járva fakad a szívedben akkor hídd el, ők is vágyva vágyva rálépnek az igazságosság, a béke, a figyelmesség útjára, társaid lesznek a szeretetben! A Mester ezt tette, ez az egyetlen út, minden más próbálkozás, erőfeszítés a pusztulásba torkoll!
Bizalommal,
Csaba t.
Sümeg Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom. ….” Atyám , bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” Lk 23,34
Tegnap délelőtt sikerült eljutni Sümegre ahol egy nagyon szép élményben volt részünk egy búcsús szentmisén egy körmenettel egybekötve.
A szentmisét Barsi Balázs ofm atya tartotta , a templom maga is lenyűgöző volt , a környéke is , sajnos csak bizonyos helyeket sikerült megnézni idő hiányában , de az biztos ez egy olyan hely ahol az ember nagyon el tudna csendesedni és Teremtőjével egy közelebbi kapcsolatba kerülni. A csend ereje igen érezhető volt….mikor a templom már kiürült a szentmise a Fájdalmas Szűzanya Ünnepéről szólt .
Az ember életében gyakrabban nagyon jól jönnének az ilyen elcsendesülések távol a világ zajától ….
megosztotta dr k.e.
Magdika és Krisztina, két lányom, mindkettőjüket 1993 szeptemberében fogadtuk be, ők az első lányaink közül vannak! Magdika kérdezte sírva azon a bizonyos 93-as tábor végén, hogy miért kell hazamenni, miért nem csinálunk egy éves tábort? Végül 12 évig együtt táboroztunk sok- sok jókedvvel, kacagással nevelgettük őket!! Megnőttek Krisztina férjhez ment, most Amerikában él, Magdika a napokban elment és meglátogatta kedves "testvérkéjét". Ma kaptam tőlük a képeket, a rövid megosztást, mit büszke örömmel tovább osztok!!
Szeretettel,
Csaba t.