Gyilkos szembenállás az első világháború során, két ismeretlen fiatal katona halálát is okozta.... Jeltelen sírban nyugszanak, az egyszerű betonkereszten csak a nemzeti identitásuk van feltüntetve: Egy magyar katona - egy román katona! Eltelt 100 év és ők azóta is egymás mellett nyugszanak, lent Zsil-völgyében, a vulkáni elhanyagolt katonatemetőben!
Nem sokat tanultunk a történelemből, hisz ma is mennyi gyilkos indulat mérgezi, "öli" az embereket! Jó lenne őket megszólítani és megkérdezni, hogy mi a véleményük az akkori kérlelhetetlen gyűlöletről, azokról, akik fegyvert adtak a kezükbe és a harctérre vezették, hogy egymást lemészárolják?! Jó lenne megkérdezni őket, hogy mit üzennek a felháborodott hatalomért küzdő embereknek, a nemrég véget ért választások után?!
Könyörögjünk: Adj Uram örök nyugodalmat a háborúk áldozatainak, és adj békés párbeszédhez erőt, az egyszerű embereknek és a politikusoknak is! Értesd meg velünk, hogy két ember között az egyetlen átjáró ajtó az őszinte, nyugodt párbeszéd! Erőt és bölcsességet kérünk gondolataink, vágyaink őszinte megfogalmazásához és azok megvitatásához! Végezetül a belátás kegyelmét kérjük, a többség véleményének elfogadásának kegyelmét tőled ki élsz és mindannyiunkhoz szólsz, szeretett Istenünk!
2018. ápr. 12 (csü) 19.30 Gyergyószentmiklós – előadás a Szt. István templomban.
Szeretettel várlak,
Csaba t.
Sokszor ostorozzuk magunkat, számos alkalommal szidjuk, lenézzük a másikat. Lássuk meg egymásban a szépet! – erre biztat a Belső Iránytű április 12-i meghívottja, Böjte Csaba ferences szerzetes. A rendhagyó módon csütörtökön sorra kerülő iránytűs rendezvény időpontja 19 óra, helyszíne a Szent István templom. Az előadás vendége lesz a Nemadomfel együttes, melynek tagjai az egy órával korábban tartandó szentmisén is énekelni fognak. Szintén csütörtökön 16,30 órától a Szent István téren Bedő Imre kezdeményezésére, Böjte Csaba részvételével ültetik el a Férfi-felelősség fáját.
Azt mondjak az életnek fája csak mitológia...hat én azt mondom,hogy itt virágzik a kertünkben! Amióta az alapítványnál vagyok,minden tavasszal kivirágzik. Reggel kinyitja virágjait,este meg vissza húzza és így természetes pompásabban gyönyöre tette gyermeki éveimet,fiatalságom korát és ma, nevelői munkámat!...Az idő, hamis szerelmek, szívben faragott emlékek is elmúlnak, viszont ez a fa ma is itt áll előttünk!
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Van válasz korunk minden kérdésére! Ezért kérek mardosó »éhséget«, erőt, hogy erőtlen, már csak a tehetetlenségi erőtől sodródó világunkban felálljunk, kérdéseinkkel szembenézve útra keljünk és megtaláljuk Istent!
Hiszem, hogy Isten a ma embere számára is meg akar születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem fújták le! Van tovább! Isten minket is vár, e fiatal évszázad megszeppent fiait. Karjai roskadoznak ajándékaitól.
…népem nagy családja számára nem a tudást és nem is a hitet kérem, ez többé-kevésbé mindannyiunkban megvan,hanem »éhséget«, olthatatlan »szomjúságot«, mely kitép tespedtségünkből, és elindít az igazság felé. Alázattal kérem a mardosó vágyat, amely kilök tunya kényelmünkből, cinikus értelmiségi elefántcsonttornyunkból. Ajándékként kérem az elégedetlenség továbbvivő erejét, mely segít elszakadni az intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.