Eljön az idő , mikor Krisztus újból diadalmasan visszatér a földre. A világon nem a gonosz lélek, nem a bűn, nem a sötétség , hanem a Szeretet Istene a leghatalmasabb, és Ő fog győzedelmeskedni !
Isten azt szeretné , hogy térjünk észhez , térjünk meg , különben elveszünk .Ne magunkra aggatott címkékkel jelezzük , miben hiszünk , hanem legyen gerincünk , jól definiált értékeink, amelyekhez tartjuk magunkat.
"Az út szélén megakadt a szemem egy magányos keresztfán!! A sötétben Jézus nesztelenül hihetetlenül magányosnak, kiszolgáltatottnak tűnt!! Mostanig soha nem gondoltam arra a végtelen magányra, mit Krisztus átélt a keresztfán haldokolva: „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?' Mt 27.
Álltam a kereszt tövében és úgy éreztem, hogy ez a legtöbb mit tenni tudok az a részvét! Ott vagyok, és némán, alázattal részt vállalok abból a végtelen magányos percből! Hihetetlen intenzitással éltem át az elhagyatottságot, a magányt, Krisztus keresztre feszített meztelen teste előtt!!
Álltam a kereszt alatt és csendben körül néztem, rájöttem, hogy nem csak én nézek fel Krisztus keresztjére, hanem Mária, Szent János és a világtörténelem még nagyon sok Szentje, Mártirja..... Igazából Mária csak annyit tudott tenni, hogy ott volt, és részvételt vállalt valami olyanban, mi nélkülük is megtörtént volna!! Mária ott volt és imádkozott és hiszem, hogy ma is ott áll a magányos haldoklok mellett és imádkozik! Jó volt Krisztus keresztje előtt bizalommal kérni mennyei édesanyánkat hogy imádkozzon a drága betegekért: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Szécsényen a Bárkány János Ferences atyáról elnevezett katolikus iskola vendége voltam!! Isten áldását kérem a kedves gyermekekre és a nagyszerű tanárokra!!!
A szeretet tudatos döntés a másik mellett, kitartás akkor is, ha a szívem éppen nem támogat ebben.
Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást.
Szívből jót tenni nagyon nehéz egy olyan embernek, akitől legszívesebben „falra másznánk”, aki állandóan keresztbe tesz, aki rosszindulatú. Neki nehéz, de Jézusnak – aki őt is szereti, aki azt mondja, „amit vele teszel, azt nekem teszed meg” – már szívből tudunk jót tenni.
Ezért nem vagyunk számítóak, őszintétlenek, ha jót teszünk akkor is, ha szívünk, gyarló emberi természetünk másfelé vinne minket.