Assissi Szent Ferenc (1182-1226) a ferences rend alapítója; az állatok, a természet védõszentje.
Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak:„Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.”
Letért a mezõre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetõkhöz, mire a fákon ülõk is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette õket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:
„Húgocskáim, madarak!
Ti igen sokkal tartoztok a Teremtõnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni õt. Mert kétszeres, sõt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megõrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegõért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szõni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeibõl, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtõtök. Õrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bûnétõl, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.” Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csõrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon, mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörûségük telik a szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsõítette a Teremtõt. „
A hozzánk kerülő gyermeket a gyógytornász nem csak szereti, hanem keményen meg is dolgoztassa! A mindent szabad szeretet, nem szeretet! Istennél jobban senki nem szeret, és ő mégis nagyon kemény tízparancsolatot adott nekünk! A repülésnek is megvannak a maga aerodinamikai törvényei, melyeknek megszegése emberéletekbe kerül!
Nagyböjt csendjében nézzünk magunkba, ne másba keressük a kudarcaink okát, hanem őszinte bűnbánattal saját házunkban és házunk előtt seperjük el a hosszú tél minden szemetét! Szentgyónásban szülessünk újjá, hogy legszebb álmainkat valóra tudjuk váltani az előttünk álló termékeny nyárban!
Nagyhét a szentgyónás ideje!!
Bűnbánó szívvel,
Csaba t.
Kép: Veronika kendőjével, Győr!
Szent Ferenc Alapítvány nagykövetei, Nagy Marian és Pál Marika szerencsésen megérkeztek Dortmundba! Kedves régi támogatóinkkal találkoznak, Kortmann úrral és az ő munkatársaival. Az ottani Káritász vezetőségével is találkoztak! Hétfőn reggel indulnak haza. Hálás szeretettel köszönöm mindazok jóságát kik az alapítvány érdekeit eredményesen képviselik!!
Csaba t.
A kereszt, Jézus Krisztus hitvallása! A legékesebb testbeszéd mi valaha is elhangzott ezen a földön: "Ember én hiszek benned! Annyira értékesnek tartalak, hogy életemet adom érted! Hiszem, hogy meg tudod tanulni a szeretet parancsát, hiszem, hogy fogsz tudni e parancs szellemében élni!"
Jézus csodálatos hitvallását, a keresztet, az emberiség legfontosabb kincsének tartom, mert Megváltónk, nagypénteken a Golgotán ég és föld között a keresztre feszítve nyitotta meg az örök élet ajtaját, előtte még az Ószövetség nagyjai sem léphettek Isten szent színe elé!
A keresztben kapaszkodok, mert sem a tudósok bölcsessége, sem a felfedezők bátorsága, sem a harcosok hősiessége nem képes elvezetni az örök életre!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Érmihályfalvi napközink alapkövét a kereszt tövébe helyezzük.
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
Kép: A szentsimoni otthonunk, csak reméli, hogy jön a tavasz..
NEGYEDIK KERESZT: szeretteid elszomorítása
Lehetetlen nem elszomorítani azokat, akiket szeretsz. Elkerülhettem volna ezt a találkozást anyámmal. Tudod-e, mit jelent látni a szeretet személyt, akit kiábrándítottál? Engem lenéztek és megvetettek, mert tévhit terjesztőnek és hamis útra vezető tanítónak tartottak. Anyám mindezt tudta. Látta testi és lelki fájdalmamat, és a szemembe nézett. Ez jelenti a keresztet: szemébe nézni a számodra legkedvesebb lénynek, amikor mindannyian nevetnek rajtad.
Lehetetlen nem kiábrándítani azokat, akik szeretnek téged. Ettől nem kímélheted meg őket.
Látod, mennyire fáj nekik a te elesésed. Marcangoló kín ez számodra.
Az én anyám az esésemben értette meg, ki vagyok. Amikor kialudt benne a vágy utolsó szikrája is, hogy én sikert érjek el, akkor született meg benne igazán a hit.
Barátra akkor teszel szert, ha minden jó meghal benned. Akkor majd csak téged látnak. Fogadd el az óhatatlanul bekövetkező megbotránkozásokat! Fogadd el a tényt, hogy jogod van kiábrándítani! Akkor majd megtalálsz engem és anyámat.
Nézzünk a világtörténelem legnagyobb forradalmára , Jézus Krisztusra ! Ő üres kézzel jött közénk , de egy jobb és testvéribb világba vetett hittel. Nem lamentál a római elnyomás , az egymást érő hatalmas, igazságtalan háborúk és a társadalom igazságtalanságai miatt . Jézus egyszerűen kibontja egy új világ , a szeretet és a jóság zászlaját ! Meggyőző erővel ölel át mindenkit , árasztja magából , hogy van remény , hogy képes az emberiség megújulni, békében és szeretetben új világot teremteni. A kegyetlen nagypénteki események sem tudják megtörni ezt a forradalmi lendületet , hisz Húsvét hajnalán újból magasba emeli a szeretet , a remény zászlaját , és kétezer év óta töretlen erővel bontakozik ki Krisztus álma.
Csaba testvér
HARMADIK KERESZT: bátorság az eleséshez
Nehéz elesni. Mindenki talpon akar maradni és győzni. Én Isten vagyok, mégis tehetetlenül rogyok össze a kereszt alatt. Mindenki nézte csodáimat, és ámult fölöttük. Most meg azt figyelik, miként esem el megalázottan, csatavesztetten.
Legyen bátorságod elesni! Ne titkold el elesésedet, inkább ismerd el! Ezen a földön nem lehetsz másmilyen! Azért vagy itt, hogy meghalj. Mert „aki elveszíti életét, megtalálja azt".
Miért félsz eséseidtől? Miért félsz az emberek szemébe nézni, amikor csatát vesztesz, amikor mások okosabbak nálad? Miért félsz, ha a bűnök terhe rád nehezedik? Te azért küzdesz, hogy jónak tűnjél mások szemében. Lásd, az esés által hozzám közeledsz!
Ne félj! Az esés nem a véget jelenti. Miért fogod fel hát annyira tragikusan az eséseket? Miért a szégyen? Az esés azért van, hogy közelebb kerülj hozzám, és én fölemeljelek. Amikor majd megérted, hogy én is elestem, akkor elesésedben meg fogod látni az én arcomat, minek folytán együtt fogunk győzni az esések és a bűnök fölött. Az elesésben csupán az a fontos, ne maradj egyedül, hanem hozzám jöjj!