Moldován Katica ha két napra is, de hercegkisasszony lett! Egy film készítésénél kapott szerepet, így Budapesten alakított nagy átéléssel egy nyafka, hisztis lányt!  Mit is mondjak? Biztos, hogy nehezére esett ez a tizenéves lányoktól oly távol eső szerepet magára ölteni és eljátszani!! 

Gratulálok neki nagy nagy szeretettel,

Csaba t.  

Törpök szépítik, építik a székelyzsombori házunkat, de nem is csuda, hogy ott mindenki serénykedik, hisz a hét végén nevet kap a ház, György érsek úr felszenteli!! Nagy szeretettel várunk a Nagy Szent Teréz otthonban okt 15-én 11.00 órától kezdődő ünnepi szentmisére, programra!! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Az a szép a kereszténységben, hogy Jézus Krisztus nem elpusztítani akarja a rosszat, hanem hisz abban, hogy a vén, képmutató farizeus, Nikodémus újjá tud születni. Hisz abban, hogy a gadarai ördöngös meg tud térni, új életet tud kezdeni. Találkozik a pénzéhes Zakeussal, a parázna Mária Magdolnával, beszél velük, könyörül rajtuk, ad nekik esélyt. Isten egyetlen embert se 'ír le', nincs nála reménytelen eset, várja, hogy a bűnös ember Hozzá forduljon, a szeretet útjára térjen, és ezáltal boldog legyen. Csaba t. 

Magyarok Nagyasszonya Ünnepét ültük ma Kárpátmedence egyik legnagyobb búcsújáró helyén Radnán! A szentmise áldozatot Roos Márton Temesvár megyéspüspöke mutatta be papjaival, a szépen felújított kisbazilikában! Köszönöm Istennek, hogy megajándékozott bennünket Máriával, Szent István kérésére a Magyarok Nagyasszonyával!!
Szeretettel,

Csaba t. 

Istennek legyen hála szerencsésen haza értünk a tarka, színes Erdélybe!! Nincs itt sok márvány, meg üveg palota, de azért én mégis szeretem a szép szülőföldem!!

Csaba t.

Csaba testvér előadása 2015. október 06.-án, kedden este 18:00- tól a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.

"Befogadtatok"

"Egy este a lelki egészségért"

Befogadtalak! "...Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és BEFOGADTATOK,..."

Jegyár elővételben, szeptember 20-ig: 2.200 Ft

Szeptember 21-től: 2.500 Ft

Jegyek szeptember 8-tól válthatók a Pro Kultúra jegyirodájában.

A rendezvény a Rendben van Kft. szervezésében valósul meg.

Meghívtak Budapesten egy szórakozó helyre, talán most megyek a negyedik alkalommal diszkóba, gyere el te is holnap, október 7-én 19.oo órától, Ötkert-V, Zrínyi ut. 4. 

Jó tudni azt, hogy minden embert ugyanabból az anyagból teremtett az Isten, s mindannyian egymásnak testvérei vagyunk! Azt gondolom, hogy nem lebontani kell a templomokat, hanem mindazokat a helyeket, hol találkozhatunk testvéreinkkel, templommá kell szentelnünk azáltal, hogy ott jótestvérekként, vidáman, szeretetben, Istenünkre figyelve örömben együtt vagyunk! "Hol ketten hárman az én nevemben összegyűltök, - mondta Jézus Krisztus - ott vagyok én is köztetek!" Gyere el te is, és meglátod, hogy a diszkó is templommá változik, ha ott a szeretet, az Isten nevében  gyűlünk össze! Csaba t. 

Életemben sokszor megadta az Isten, hogy megfürödhetem az irgalmas szeretetben! Talán egyik legszebb ilyen élményem, a teológián az első napokban ért engemet. Kisé szégyenkezve vallom be, hogy gyerekként soha nem ministráltam, szolgáltam az oltár körül, így Gyulafehérváron, mikor mint B betűsként a névsor elején lévőként már az első héten beosztottak, hogy a börtönt viselt, szentéletű Jakab Antal püspök úrnak ministráljak, nagy bajba kerültem! A püspök úr reggel korán misézett a kis kápolnájában, ahol Márton Áron is a házi őrizet hosszú évei alatt rendszeresen misézett, egy csodálatos szent helyen, ahova szinte csak lábujjhegyen mertem belépni. Szépen beöltöztünk a szentmisére, és mikor kimentünk az oltárhoz, akkor láttam, hogy csak ketten vagyunk a kápolnában. A szentéletű főpap el is kezdte szép latin nyelven az énekes szentmisét. Én voltam a ministráns, a "nép", nekem kellett volna szépen válaszolgatni a szentmise megfelelő helyein. Sajnos, én énekelni nem tudok, latinul sem tudtam, a nagy csatos misekönyvben sem tudtam eligazodni, így a válaszaim nagyon vontatottak, "dadogósak" lettek. A püspök úr végtelen türelemmel, minden egyes alkalommal megvárta, hogy én összevissza lapozva kikeressem, majd nyökögve felolvassam a számomra érthetetlen sorokat. Ha sehogyan sem boldogultam a nagy könyvben, akkor ujjával szelíden mindig megmutatta a rám eső sorokat. A mise végén, a főpásztor letérdelt és szépen hosszan, csendben imádkozott, én is ott térdeltem mellette, de már azt sem tudtam, hogy jövök, vagy megyek a teológiáról, fel voltam készülve arra, hogy, mint buta analfabétát szépen elfognak küldeni haza! A püspök úr felállt és csontos kezét vállamra téve csak annyit mondott, hogy: fiam, várjon meg itt! Elment a szobájába, én csendesen vártam az ítéletet, huszonöt éves katonaviselt ember voltam, tudtam, hogy a világban az ember teljesítményét értékelik, és aszerint kérlelhetetlen szigorral minősítik az embert!

A  hosszú, visszhangzó folyosón a püspök úr lépéseit szorongva hallgattam, lábát kissé húzva, csoszogva jött. Csak később tudtam meg, hogy évekig, lábán bilinccsel, láncos vasgolyóval élt a börtönben, és megszokta, hogy csak lassan, lábát a földön húzva járjon, hisz így kevésbé vágott húsába a vaspánt, a szabadulása után is megmaradt ez a megfontolt mozgása. A legfőbb elöljáróm lassan jött a folyosón és én fel voltam készülve arra, hogy teljesítményemet értékelve elfog küldeni! Megérkezett, de nem ítélt el, hanem a kezében egy szép mosolygós narancs volt, melyet végtelen jósággal felém nyújtott, és szelíden megköszönte a szolgálatomat. Akkoriban, - 1983. szeptemberében - a kommunizmus kellős közepén, a narancs talán még a fehér hollónál is ritkább finomság volt. Kijöttem a püspöki palotából kezemben a naranccsal, és a székesegyház előtt szívemben viharzó gondolatokkal letérdeltem, és hálát adtam a nagy Istennek ezért az életemet meghatározó, szó nélküli tanításért! Akkor és ott világosan éreztem, hogy ez az irgalmas Isten útja, ez az az út melyen én is szeretnék járni, mely nem ítélkezik hanem szeret, mely jósággal, bizalommal lehajol a legkisebbekhez is, tudva azt, hogy nem ítéletre, hanem irgalmas, tanító türelemre vágyik az ember ezen a földön! Kicsinységem jóvoltából, a boldog emlékű püspököm talán életem egyik legfontosabb, mindennapjaimat meghatározó tanítását adta, megmutatta az irgalmasság gyógyító erejét, csodálatos boldogságot adó, minden embert jobbá tévő végtelen hatalmát! Valóban így igaz, mert akkoriban egy hétig ministráltunk szerre a püspök atyának, és én másnap reggelre biza szinte kívülről megtanultam a nagy latin misekönyvet, így hétvégére már ha nem is énekelve, de szépen tudtam válaszolni nagy püspökömnek, az irgalmas Istent dicsérő könyörgéseire! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul 

Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Lk 10,25-37