"A gyermekek a legszebb gyümölcsei annak az áldásnak, amelyet a Teremtő a férfinak és a nőnek adott."
Ferenc pápa
A megszentelő kegyelem.
A megszentelő kegyelem Isten legnagyobb ajándéka. Isten életének elve, közvetítője az értelmes teremtményekben: az angyalokban és az emberekben. Istenben csak szellemi élet van, vagyis értés és akarás. Egészen pontosan: Isten lényege olyan végtelen szellemi természet, állag, amely egyszerre mindentudó és mindenható. Ő tehát nem ismer meg újat, mint az emberi megismerő képesség, az értelem, mert mindent ismer, ami ismerhető, akár már létezik, akár csak létezhet. A teremtés előtt is ismerte ezt a világot teljes egészében, és az ehhez hasonló más fajta világot is, amit létre is tudna hozni. Isten nem ismereteket szerez, amikből új ismeretek születhetnek, tehát nem gondolkodik, Ő tud. Isten lényege mindenható. Mindent megtehet, amit csak akar. A teremthető végtelen sok világból a mostanit választotta és hozta létre, vagyis nem alakította ki más valamiből, hanem létet adott neki. Ezt hívjuk teremtésnek. De ha akarná, a többi változatot is meg tudná valósítani. A teremtett világban két fajt ajándékozott meg szellemi léttel: az embert, akit anyagi testtel és a vele egyesített szellemi lélekkel a látható világ koronájának szánt, és a tiszta szellemi létű angyalokat. Mindkettőnek a magáéhoz hasonló értelmet és akaratot adta. Az embernek az anyagvilág megismeréséhez adott anyagi megismerő képességeket is, az öt érzékszervet: látást, hallást, szaglást, ízlelést, tapintást. Az értelem és az akarat a lélek képességei, nem maga a lélek. Az emberi értelem az anyagi tapasztalatokból állítja össze a gondolkodáshoz szüksége fogalmakat. Pl. a szem látja a fák hatalmas csoportját, az aljnövényeket, a köztük élő állatokat. Ebből a fantázia belső képet alkot, amely felidézhető. Ha több ilyen ismerete van különböző erdőkről, akkor az értelem kiemeli a mindegyikben meglévő közös vonásokat, és azokat egy új szóval fantáziakép nélkül fel tudja idézni: ez a fogalom: erdő. Az érzéki világot, ennek létét, rendjét, szépségét szemlélve az emberi ételem el tud jutni odáig, hogy kimondja: minden létező egy másik létezőtől kapta létét. Sokan úgy vélik, hogy ezek az okozatok és létesítő okok végtelen sorban követik egymást. A gondolkodó értelem viszont rádöbben: végtelen sor nincs, nem lehet, mert minden sornak van eleje és vége, a végtelennek pedig sem eleje sem vége nincsen. Értelmünk így gondolkodva vonja le a logikus következtetést: olyan létesítő okra van szükség, ami/aki maga nem okozat, hanem abszolút Lét. Ez az Isten. Ha Isten természetes képességünket egy természetünket felülmúló ajándékkal magasabb síkra emeli, ezen a természetfeletti fokon nemcsak Isten létét tudja könnyebben megismerni és elfogadni, hanem azokat a további ismereteket, értékeket is, amiket Isten önmagáról már a világ fennállása óta közzé tett, szakszóval: kinyilatkoztatott. Ezt az alapvető természetfeletti ajándékot nevezzük megszentelő kegyelemnek. Ez állandó képességként bennünk, a lelkünkben él. Bizonyos nagyságrendben kapjuk Istentől a keresztség szentségében, aztán halálunkig korlátozás nélkül növelhetjük a többi szentséggel, imádsággal, jótettekkel. A szülőkön múlik elsődlegesen, hogy ezt mielőbb biztosítják-e gyermekeiknek. Assisi Szent Ferencnek az édesanyja, Pica asszony születése után azonnal kérte. Az édesapa, Pietro di Bernardone otthon sem volt, amikor kisfia megszületett. Mint posztókereskedő árut vásárolni Franciaországban járt. Ez bizonyára hosszabb időt igényelt. Az édesanya a természetes élet mellé a nagyon fontos természetfelettit is biztosítani akarta. Maga választott nevet is kisfiának, azzal sem várta meg a férjét. A János nevet adta neki. Az apa hazaérve biztosan nagyon örült a fiának, de ő gyakorlatiasan gondolkodott: nem annyira a megszentelő kegyelem hatása érdekelte, hogy a kisfia valamelyik Szent János oltalma alatt máris a mennyország örököse, hanem a maga tekintélyes üzletének jövendő gyarapítóját, francia kapcsolatainak bővítőjét akarta látni. Fiát első perctől kis franciának,Francesconak hívta...
Keresnünk kell az Istent, de azért tudnunk kell, nyugodtan álomra hajtani a fejünket, mert úgy is mindig Isten talál meg bennünket! Bízhatunk abban is, hogy neki meg van az eszköze, hogy gondolatait, terveit velünk szépen, érthetően közölje!! Ezért fontos, hogy az Isten kereső ember elcsendesedjen, e világi értelemben aludjon, hogy Isten is szóhoz jusson az ő társaságában!
Flüei Szent Miklós Jézustól az első indíttatásokat még tizenéves fejjel kapta, de a döntés, csak ötven éves korában érett meg benne! Döntött és Teremtője egy hihetetlen szép, csendes vidékre vezette őt! Még ma is ez a hely igen - igen alkalmas arra, hogy csendben Istenre figyeljünk! Ez a csodálatos falu, ez a táj a patakkal, melyet Szent Miklós életével, imájával megszentelt, Svájc nemzeti szentélye lett, hol rengeteg zarándok megfordul, de ennek ellenére a hely természetfölötti szépsége kézzel fogható, s ez megállítja az embert, lassan térdre kényszeríti és Isten szentségének csendjébe vezeti!
Szeretettel,
Csaba t.
Nagyobb ajándékot, örömet nem adhatsz a gyermekeidnek, mind egy testvérkét!!
Szeretettel,
Csaba t.
NAPI EVANGÉLIUM – 2015. október 3., szombat
Lk 10,17-24
Mások sikerének, örömének tudok örvendeni!! Mind pap, vagy pedagógus letudok hajolni a rám bízottakhoz!?
Annyira szép a mai evangélium, olvassuk el figyelmesen! Jézus jóra tanítja a tanítványait, buzdítja, lelkesíti őket, azok elindulnak és képesek jót tenni, jók leni! Jézus meghallgassa a feladatukat teljesítő apostolok beszámolóját, majd örömében felujjong!! Ilyen tanítok, pedagógusok kellenek, s nem olyanok akik szidják, ócsárolják az iskolában a diákokat, vagy a templomban a híveiket!! Nem nehéz, komplikált a jézusi pedagógia, melyen elindulva mi keresztények csodákat tehetnénk!
Adná az Isten, hogy a jó, járható utat mindig bölcsen, érthetően mutassuk meg a ránk bízottaknak, tanáccsal, lelkesítő biztatással segítsük elérni a célokat, legyen mindig időnk kiértékelni az eredményeket és tudjunk tiszta szívvel örvendeni társaink sikerének! Iskoláink, templomaink ha követnék Krisztus urunk példáját megtelnénk a sikeres, eredményes boldog gyermekekkel, felnőttekkel!! Bizalommal, Csaba t.
---------------------------------
Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!’’ Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.’’ Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.’’ Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.’’
Csaba testvérnek köszönhetően itt vagyok Svájcban! Flüeli Szent Miklóshoz jöttünk imádkozni! Flüeli Szent Miklós és Márton Áron példájára kell válaszoljunk ennek a világnak helyzetén! Nem szégyen, ha nem megyünk katonának mi férfiak vagy ha börtönben kell mennünk! Szent Miklós, úgy döntött, hogy nem fegyverrel fogja védeni családját, népét, hanem békével! Sikerült is neki, akkor nekünk miért ne sikerüljön? Jobb, ha a békét, békével csináljuk, s nem fegyverrel! Márton Áron Püspökünket nem érdeme szerint zárták be! Vagyis nem lopta, szomszédja tehenét, mondjam úgy! Ezért kimenetele után, Isten segítségével, békét teremtett és nem állt bosszút! Köszönöm Drága Jó Atyánk, hogy mindig is nézel le ránk és küldesz nekünk szenteket, példa embereket, kiktől tanulunk, tanulnunk kéne!
Áldott legyen Szent Neved!!!
Igret Sanyi
Flüei Szent Miklós, a ranfti remete célja az áldott béke. A béke amit keresett az nem más, mint az Isten békéje, amely a mennyből száll le a földre. Ezt a békét keresve vonult vissza a képen látható völgybe Szent Miklós 1467 október 16-án!! Itt, a képen látható kápolnában nem csak megtalálta Isten békéjét , de azt tovább tudta adni testvéreinek, népének, Svájc 5oo éve nem háborúzik!! Párizs felé vezető utamat én is ezért szakítottam meg, ezért a békéért ültem le imádkozni ebbe a csodálatos kápolnában, a nagy hegyek tövében, mert ma a háborgó világunknak nagy nagy szüksége van erre az áldott békességre!!
Szent Miklós, segíts kiárasztani a gyűlölet útjára lépett világunkra Isten egyik legdrágább ajándékát az áldott békét!!
Csaba t.
„Az aratnivaló sok, - mondja Jézus Krisztus - de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek!"
Félelmetes az a tunyaság, mely a világunkon van! Ma még a drága fiataloknak a kezébe Isten szentírást, kelyhet, áldást osztó keresztet akar adni, de ha nem fogadják el, és ha így mennek a dolgok, akkor gonosz emberek fegyvereket fognak a kezünkbe adni, melyet sírva is, de muszáj lesz megfogni, és használni! Döntenünk kell, vagy az Isten Országát építjük, és testvéreinket a szeretetre, az irgalomra tanítjuk, vagy a közömbösség, a kapzsiság útját járva, egymást, magunkat a pusztulásba taszítjuk!!
Ma még lehetőségünk van dönteni, nyújtsam ki a kezemet Krisztus keze után, fogjam meg jó erősen, és hagyjam, hogy vezessen bizalommal az aratásba!!
Szeretettel,
Csaba t.
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Lk 10,1-12
Kapaszkodjunk bele Urunkba, Istenünkbe, s a Szűzanya példájára mi is merjük kimondani a magunk egyszerű, vagy talán nagyszerű útjára az igent! Mária nem plátói szeretettel szereti az Istent, hanem igent mond Isten nemes tervére, a gyermek Jézusra!! Ezért ő a mennyek Királynő asszonya!! A gazdag ifjú szintén szerette az Istent, megtartotta törvényeit, de nem mondott IGENT Isten hívására, nem követte őt szeretettel, s ezért még Jézus is azt mondja amint szomorúan utána néz, hogy: nehéz neked bejutni a mennyek országába!!>
Merjünk Istent szeretni, törvényeit betartani és merjünk Istenbe kapaszkodva elindulni, hinni abban, hogy ö vezet, s általunk szebbé fogja tenni a világot! Miért kell Istennek a finom borhoz egyszerű víz Kánnában, Nem tudom! Miért kell az ötezer ember táplálásához a gyermek néhány kenyere, hala? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ahogyan kell neki Máriának az igenje, ugyanúgy kell a mi igenünk is!! Isten az emberek igenéből építi az ö országát! Számára nincs nagy, vagy kis igen, csak igen van, Igen, melyet Krisztus komolyan vesz, megszaporít, melyből Szent Fölsége életet fakaszt!! Adjuk oda tudatosan lábunkat Krisztusnak, hogy általunk útra tudjon kelni, adjuk oda kezünket, hogy általunk csodákat tudjon tenni, adjuk oda szívünket, hogy általunk szeresse e szép világot!
Szeretettel,
Csaba t.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62
Imre bácsi egy szép Mária domborművet ajándékozott az alapítványnak, melyet a Nagyszalontai házunk udvarán állítottunk fel, és szenteltünk meg, a tanévkezdő szentmisén!!
Szeretettel köszönjük Imre bátyánk nagylelkű szeretetét,
Csaba t.