"Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát." Mt 13, 58
A gyermekvédelmi munkánk elején, mikor még semmink sem volt, aggódó kollégáimnak gyakran mondogattam, hogy gyertek vágjunk bele egy - egy új feladatba, kezdjük el és ezzel biztosítsunk tág teret Isten gondoskodó jóságának. Szegények voltunk, semmink sem volt, de naponta hoztak hozzánk új gyerekeket, mindenki azt tanácsolta, hogy több gyereket ne fogadjunk be! Leültem este a templomba, imádkoztam reggelig és arra gondoltam, hogy én miért szabnák kishitűen határt Isten atyai, gondoskodó szeretetének? Kollégáimnak mondtam, hogy döntöttem, azért is befogadjuk az új gyermekeket, hogy Isten lássa, hogy mi Őt gondoskodó Atyánknak tartjuk és bízunk benne!
Igen, Jézus Krisztus azt mondotta: "bármit kérünk tőle azt megadja a mi mennyei Atyánk!" Nem volt pénzünk, és én letérdeltem 1994-ben és arra kértem az Urat, hogy segéljen, hogy tudjuk megvásárolni a kolostor melletti tömbházat a gyerekeknek! Sokan mosolyogtak rajtunk, naivnak, sőt elmebetegnek tartottak, de mi mentünk a szeretet útján előre, mert nap mind nap éreztük, hogy Isten nem csak ígéri a segítségét, hanem valóban gyermekei mellett áll! Csodálatos látni beteljesedni gyengeségünk ellenére, Isten csodás ígéreteit!
Azóta eltelt több mint húsz év, s most is alázattal azt mondom, hogy bűn nem kérni csodát Istentől! Igen, azáltal, hogy Teremtőm elé térdelek és gyermeki bizalommal csodát kérek, azzal elismerem Isten nagyságát, hatalmát és ugyanakkor mennyei Atyánk iránti hitemet is megvallom! Csodát kérni az élő Istentől a legszebb Isten- tisztelet, egy olyan hitvallás, mely kedves Alkotónk előtt! Hiszem, hogy ha lehetőséget adunk arra, hogy gondoskodó, jóságos Istenünk irántunk való atyai szeretetét kifejezze, az nem bűn! Szerintem pont fordítva, az a bűn, ha nem bízom Isten világformáló erejében, hanem kishitűen csak legyintek és gondjaimban, bajaimban nem kiáltok alázattal mennyei Atyámhoz!
Kedves testvérem, biztatni, bátorítani szeretnélek, merj leborulni Teremtőd előtt és merd gyermeki bizalommal elmondani kéréseidet, azokat a szép álmokat melyeket végül is Teremtőd álmodott beléd, és kérj alázattal segítséget, erőt, akár csodát is, hogy mindazt valóra tudd váltani Isten dicsőségére! Indulj el az imádság útján és meg fogod tapasztalni, hogy a te Istened, a te gondoskodó, jóságos mennyei Atyád a csodák Istene, kinek bizalommal, bármennyire gyarló is vagy, a karjai közé bújhatsz!
Szeretettel, Csaba t.
-----------------------------------------------------------
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az fivérei? És nem itt
élnek-e közöttünk az nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak
botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a
prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is
művelt ott sok csodát. Mt 13,54-58
