Mai evangéliumot olvasva azon elmélkedtem el, hogy Jézus élete, tanítása mennyire erőtlen lenne, ha nem lennének benne a csodák, a "cselekedetek"! Lám Ő bemegy a zsinagógában, tanit, csodákat tesz fényes nappal, mindenki szeme láttára hite alapján cselekszik és bennünket is erre bátorít!!!

Az én hitemből Isten, ember szeretetemből születnek "cselekedetek"? Hiába tanítjuk szóban bármire a gyermekeinket, ha abból nem lesz tett, cselekedet, valami valós érték, akkor az csak üres szó, pengő érc, mit a csendes szél is elvisz magával!!

Mint Isten drága gyermeke, vágyjak alkotó, teremtő, cselekvő életet élni!!

Szeretettel, Csaba t.

2015. február 1. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani. 

Bosco Szent János áldozópap levelezéséből

Bármennyire szép, értékes is egy tárgy, ha az nem él, akkor az csak létünk puszta díszlete, csomagolás! Ne halott dolgokkal vegyük körbe magunkat, hanem döntsünk bátran az élet mellett, merjünk nagylelkűen befogadni gyermekeket, embereket az életünkbe!   Arra biztatok mindenkit, hogy osszuk meg szellemi, lelki javainkat másokkal, mert jó ott élni, ahol élet van, ahol elfogadják, szeretik az embert! Csaba t. 

A kedves Mária nővér Istennek hála jól van! Dévai kolostorral ő teljesen összenőtt, Domokos főatya lelkiismeretes ápolója! A telefon beszélgetés után azt mondta, hogy a szerzetesek világnapja alkalmából sok sok szeretettel köszönt minden szerzetest és mindazokat a fiatalokat is, akik a szerzetes életre vágynak! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

A gyermek Jézusról elnevezett székelyhídi otthon lakói kaptak egy kis Jézus szobrot! A gyerekek nagy örömmel, szeretettel fogadták az otthonuk új lakóját!  

Hálás szívvel köszönünk  Zupcsan Erikának és az ő kedves férjének a nagylelkű adományt!! 

Csaba t.

Drága ministránsaimmal Déván a szentmise után! Jó a gyerekekkel együtt dicsérni az Istent!
Szeretettel,

Csaba t.

Antal atya áldását adja az én drága testvérem, Katika otthonára!! 

Akinek van bátorsága, hite, reménye és dolgozik, küzd, az még kap, de az aki csendben félrevonul és elengedi magát az még azt is elveszíti amije van!! Sajnos ez így igaz minden téren! A küzdelem, az erőfeszítés, a munka fejleszt, erősebbé, bátrabbá, ügyesebbé tesz, de az aki magát kímélve félreáll, vagy akár duzzogva, sírva bezárkózik, annak mindazok a képességek, készségek, izmok, amit birtokol szépen lassan elsorvadnak, semmivé válnak!! A tüzet rakni kell, másképpen kialszik! Ahogyan a mértékletes fa rakással a tüzet nem lehet elfolytan, ugyanúgy a erőnkhöz mért mindennapi becsületes tanulás, munka az életet jelenti az embernek! Az ingerszegény környezetben a gyermek fejlődése lelassul, leáll és így szellemi fizikai, lelki szempontból törpe lesz, fogyatékos!

2015. január 29. – Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus  így beszélt hallgatóihoz:  „Vajon azért  gyújtanak-e
   lámpát, hogy a  véka alá  vagy az  ágy alá  rejtsék? Nem  azért-e, hogy  a
   lámpatartóra  tegyék?  Semmi  sincs  elrejtve,  hacsak  nem  azért,   hogy
   nyilvánosságra jusson; és semmi sem  történik titokban, hacsak nem  azért,
   hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
   folytatta: „Figyeljetek  arra, amit  hallotok! Amilyen  mértékkel  mértek,
   olyan mértékkel mérnek majd  nektek is. Sőt ráadást  is adnak hozzá.  Mert
   akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,  amije
   van.”
   Mk 4,21-25