Teremtés Könyve 18

Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetézõdött a panasz, és bûnük nagyon súlyos.

21.Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."

22.A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr elõtt.

23.Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?

24.Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?

25.Távol legyen tõlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlõ legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tõled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."

26.Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."

27.Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.

28.Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."

29.Erre õ folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."

30.Õ újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."

31.Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."

32.Õ folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."

33.Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

    --------------------------------------------------------

Vajon ma talál-e tíz igaz embert az Úr  a te városodban!? Miért ne lehetnék én, vagy te egy az igazak közül? Alázattal Istenben bízó lélekkel lépjek az igazak útjára, a szeretet, a jóság, az imádság útjára! Ne hagyjam, hogy a háborgó, gyilkos vágyaktól felkorbácsolt indulatok kioltsák a szívemből az isteni erények lángját: a hit, a remény, a szeretet, életünk legdrágább kincsei! Féltő szeretettel, akár a kósza vándor, az utat mutató lángot a viharos éjszakában óvjuk, tápláljuk gondosan lelkünk kincseit!  

Lehetsz, hát légy egy az igazak közül!! Kisebb testvéred, Csaba t.