2015. április 1. – Nagyszerda

   Mt 26,14-25

Mai evangélium 2015. március 31. – Nagykedd 

Van amit tanulni a mesterünktől! Csodálom Jézust, ahogyan Júdás árulását fogadja, még nagycsütörtök este is képes őszinte szeretettel "barátomnak" szólítani!  Mi azt mondjuk, hogy a szeretet útján járunk, de ha egy áruló, egy "rósz fiú" utunkba kerül nyomban letérünk a Krisztus által mutatott útról!!  Csaba t. 

-----------------------------------

Jn 13,21–33.36–38

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a fala

Csíksomlyó: Fodor István csodaszép képe fogadott, midőn Amerikából szerencsésen hazaérve kinyitottam a gépemet! 

Szülőföldem hideg, ködös, de az enyém! Szép a nagyvilág,  gyönyörű, de én ebből sovány, köves földből vétettem, és én ezen a földön vagyok a leginkább otthon, s ebben a földben szeretnék majd egykor, ha az Isten szolit csendesen megpihenni! Csaba t.

A végtelen nagy Istennek szüksége van segítségre! A világ megváltásának nagy művében nem csak Máriára vagy az apostolokra van szükség, hanem egy egyszerű szamárra is! Egy csacsi is szolgálhat Istennek, s számomra nagyon vigasztaló, bátorító ez a gondolat!! Krisztus választhatna egy hatalmas fehér elefántot, vagy egy csodálatos paripát, de neki egy egyszerű szamár kell!!  A mester tudatosan kiválasztja a legszerényebb, legegyszerűbb utazási megoldást és egy csacsival elindul felénk!!

Szeretettel, 

Csaba t.   

Abban az  időben, amikor  Jézus és  tanítványai Jeruzsálemhez  közeledtek, Betfagé és  Betánia  táján,  az Olajfák  hegyénél  Jézus  előreküldte  két tanítványát, és  ezt mondta  nekik: „Menjetek  a szemközti  faluba.  Amint beértek, találtok ott  egy megkötött szamárcsikót,  amelyen ember még  nem ült. Oldjátok el és  vezessétek ide. Ha valaki  szólna, hogy mit  tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá  szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El  is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a  szamárcsikót.

Eloldották. Azok közül,  akik ott ácsorogtak,  valaki megkérdezte:  „Miért oldjátok el a  szamarat?” Azt válaszolták,  amit az Úr  mondott nekik,  és erre elengedték  őket. A  szamárcsikót Jézushoz  vezették. Ráterítették  a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat,  amelyeket a réten vágtak.  Akik előtte jártak,  és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna!  Áldott, aki az Úr nevében  jön!

Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”

Mk 11,1-10

2015. március 22-e jeles nappá vált a Cleveland és környékén élő magyarok számára. Nagy megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy főtisztelendő Böjte Csaba ferences atyát és kísérete, a Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumának jeles tagjait, Dr. Madarassy Ágnest és a már múlt októberben itt köztünk megjelent Csák Jánost üdvözölhettük körünkben. A Szent Imre templom a 11 órai ünnepi szentmisére megtelt, több mint 300 résztvevővel, a hívekkel, a vendégekkel, a cserkészekkel. A cserkész-regösök színes székely népviseletben vonultak be a szentmise kezdetén. Böjte Csaba atya szívhez szóló, sajátos stílusú szentbeszéde hosszú időre lelki táplálékot adott számunkra a szeretetről, a békességről, a nehézségekkel való megküzdésről és a lelki nyugalomról, mind haladva a Jézust kereső úton. Csaba atya barátságos szavai melegséggel töltötték el a misén résztvevők szívét. A Magyar Himnusz és a Székely Himnusz zárta a templomi szertartást és töltötte be a templom belső terét 320 ember énekhangján.

A szentmise után a Szent Imre Egyházközség dísztermében 302 személyre szépen megterített, virággal ékesített asztalok várták a vendégeket és az Egyházközség asszonyai szerény, de annál ízletesebb gulyás-lángos ebédet szolgáltak fel a termet teljesen megtöltő vendégeknek. Böjte Csaba atya nyitotta meg az ebédet az asztali áldással, ami után a jelenlévő gyermekek a hívek szeretete és tisztelete jeléül megajándékozták őt egy-egy szál virággal, amelyeket Csaba atya azonnal egy csokorba font. Az ebéd befejeztével Csaba atya egy kislányt bízott meg azzal, hogy az összeállított szép csokrot helyezze el a templom Szűz Mária oltárán. Odasúgta a kislánynak: “Mondd meg a Szűzanyának, hogy ezt Csaba atya küldte”. A kislány megilletődve tett eleget Csaba atya kérésének.

Az ebéd folyamán Csák János úr ismertetést adott hármuk útjáról és a Szent Ferenc Alapítvány munkájáról, az immár 82 erdélyi és magyarországi gyermekotthon alapításáról és működéséről. Ezután Csaba atya a különböző otthonokba befogadott gyermekekkel való munkájukról mesélt, fényt vetítve nem csak a mindennapi kihívásokra, de egyaránt a sikerekre, lenyűgözően ecsetelve felidézett konkrét életpéldákkal. Jótékony célú ebédünk alatt a megjelentek szívből jövő adományaikkal járultak hozzá Csaba atya messze ható és emberszerető tevékenységeihez. Az ebéd folyamán a jelenlévők egy tekintélyes összeget elért szeretetadományt gyűjtöttek össze a Szent Ferenc Alapítvány munkájának támogatására. Az ebéd után a Nyugatoldali Magyar Evangélikus Templom, az úgynevezett Kis Magyar Kórusa, egy szép énekszámmal köszöntötte Csaba atyát, akinek az énekhangok ennek nyomán a meghatottságtól könny jelent meg a szemében.

Ez, a Nagyböjt 5-ik vasárnapja és az idei tavasz első vasárnapja számunkra ezért emlékezetesé vált. Köszönjük Böjte Csaba atyának, hogy eljött hozzánk, jelenlétével megtisztelt, lelki táplálékkal gazdagított. Különösen nagy megtisztelés volt számunkra az, hogy az út szervezői szerény templomunkat, a clevelandi Szent Imre templomot választották clevelandi látogatásuk középpontjává. A Szent Imre hívek pedig szeretettel és odaadó munkájukkal, összedolgozva, egy ízletes ebéd keretében a méltó és körültekintő házigazda szerepét töltötték be. Hálásak vagyunk a jó Isten gondviselő szeretetének, hogy ilyen emlékezetes eseményben részesülhettünk.

- Peller Ildikó

Istennek hála megérkeztünk amerikai utunk utolsó állomására Floridába!  Nagy szeretettel fogadott Both Péter e hatalmas térség egyetlen magyar református lelkésze, ö visz Sarazotába hogy ott szentmisét tartsak! Sajnos az idős katolikus pap Dr. Szépe László atya, kiről mindenki csak a legnagyobb tisztelettel, szeretettel beszél meghalt és még új papot nem kaptak az itt élő katolikus magyarok!

Szeretettel, 

Csaba t.

A Csíksomlyói Mária kegyszobrának kis másolatát Amerika földjén hagyjuk, legyen itt  a mi népünknek közbenjáró nagykövete, a béke királynője! 

Csaba t. 

Két szép napsugaras lelki napot töltöttünk az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium diákjaival és Árpád testvérrel. Istennek legyen hála ! Bármikor nagy nagy szeretettel várlak vissza 

Döbbenetes ahogyan a szeretet Istene magyarázkodik az emberek előtt!! A végtelen a porszemmel szóba állt, nem haragos, nem erőszakos, nem hívja tanúságtételül az ég villámait, érvel és szeret!! Ha Isten csak ezt a két utat válassza igaza bebizonyítására akkor nekünk is csak a bölcs érvelés és az áldozatos szeretet útja járható ezen a földön!! 

Nagyböjt van, én céljaim elérésére milyen eszközöket szoktam felhasználni? Az én lábam a Krisztus által mutatott utat járja? 

Szeretettel,

Csaba t. 

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

Jn 10,31-42