Míg a fiatalok moziba, strandra mennek, az egyetemista, aki komolyan készül egy nagy,szép hivatásra, görnyed a jegyzetei fölött. Nagy dolgok nem születnek áldozatok nélkül.

A legnagyobb áldozat, Jézus Krisztus keresztáldozata, hiszen: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja övéiért.” [Jn 15,13] Szent Margit úgy érezte, azért, hogy Magyarország megmeneküljön, szabad legyen, tiszta legyen, nem prédikálnia kell, hanem vállalja, hogy magát egyedül Istennek adja, királylány létére a legkeményebb, legalantasabb munkákat elvállalta, és testét is sanyargatta.

A történelemből sokat lehet tanulni, de nem kell mindent lemásolni. A középkorban sokan úgy gondolták, hogy Isten iránti szeretetüket fizikai önsanyargatásokkal tudják kimutatni.

Sokan úgy érezték, hogy a testükben dúló vágyakat, indulatokat csak erővel tudják kordában tartani. Tény az, hogy minden embert sok-sok vágya, indulata, hangulata próbálja rángatni, ide-oda vinni. Sajnos, sokszor nem mi döntünk, hanem a bennünk dúló pillanatnyi érzések.

Nagyon sokszor egy fiatal nem azért nem ül neki tanulni, mert nem tartja fontosnak, hanem mert a benne lévő lustaság mást diktál. Sokszor nem azért nem beszélünk szépen, szeretettel valakivel, mert a másik megérdemli a durva bánásmódot, hanem mert nem tudunk uralkodni rosszkedvünkön.

A középkori ember szeretett volna uralkodni testén és indulatain, és mi is vágyhatnánk sokkal jobban arra, hogy saját magunk urai legyünk. Ezeket a kalóz, pillanatnyi hangulatingadozásokat, vágyakat legjobban önneveléssel, böjtöléssel, önmegtagadással lehet sarokba szorítani, uralni.