Természetes, hogy mindenki fél az elmúlástól mint minden fájdalommal együtt járó bizonytalanságtól.

Nagyon sokszor hívtak haldoklóhoz a betegek szentségét feladni. A halálos ágyánál az ember olyan kegyelmeket kap, amelyek erőt adnak neki ahhoz, hogy az úton tovább menjen. Nagyon kevés olyan embert láttam, aki halálfélelmében pánikba esve, kétségbeesve szenvedett volna. Egyfajta megnyugvást, kíváncsiságot tapasztaltam bennük... Nagyon sokszor éreztem békét, örömet, fényt olyan embernél, aki néhány napon belül vagy még aznap meghalt. Olyan is volt, hogy mikor kérdeztem, volna-e még valami utolsó kívánsága, azt mondta, hogy elmenne és megcsókolná azt a földet, ahol a feleségét megismerte.

A haláltól nem félnünk kell – biztos vagyok abban, hogy megkapjuk a kegyelmet, amely erőt ad ahhoz, hogy tovább menjünk -, hanem életünkkel kell jól felkészülni rá. Mindig legyünk készen rá, hiszen éppúgy, mint Krisztus utolsó eljövetelének, halálunknak sem tudjuk a napját, óráját.