Számomra a kereszténység nem verejtékszagú, nem arról szól, hogy önmagamra figyelve erőlködöm, hogy megtisztuljak, testemet, lelkemet különféle gyakorlatokkal megzabolázzam, nem görcsölök azon, hogy tökéletessé váljak – jó nekem egyszerű, ferences kistestvérnek lenni.

Ha a magam kis egyszerűségében élem az életemet, nem kell rettegnem attól, hogy nem érhetem el az Istent. Amit Isten jónak látott, hogy megértsek, elérjek, megvalósítsak, azt próbálom megtenni – legyen áldott érte az Ő szent neve.
Amit egy zsidó, mohamedán vagy protestáns hisz, azt én is minden további nélkül hiszem. Ők egy nagyobb körből egy kisebb szeletet fogadnak el. Én jó zsidónak, jó mohamedánnak, jó protestánsnak tartom magamat, de többet hiszek, mint ők. Például a zsidókkal, mohamedánokkal ellentétben hiszem azt, hogy a Messiás már eljött, és megmutatta az irgalmas, jóságos, szerető Istent, elmondta, hogy a Mennybe vezető út nem szigorú szabályokkal van kikövezve, hanem a legfőbb parancs a Szeretet.