A halál után öt év elteltével egy hívő vagy egy közösség a püspöktől kérheti, hogy indítsák el a szentté avatási eljárást.

Azért öt év, hogy a halál miatt esetleg felkorbácsolt kedélyek elcsituljanak, hogy kiderüljön, a hitvalló életének szentsége maradandó-e, élő-e a közösségben. A püspöki kar kinevez egy hatóságot, aki megvizsgálja az illető életszentségét: történészek és szakértők elolvassák a felavatandó által készített minden fellelhető dokumentumot, és kihallgatják a tanúkat. Ha mindent rendben találnak, és bizonyítottnak látják, hogy az a személy méltó a felterjesztésre, az olaszra fordított teljes anyagot a Vatikánba küldik, ahol a Szentté avatási Kongregációban is alaposan megvizsgálják a dokumentációt. Ha a bíboros prefektus elfogadóan nyilatkozik, akkor a pápa meghozza a döntést az életszentségről.