A hitünk egyik forrása a Szentírás szava (ki lehet azt is forgatni, ha egy sort a lényegtől elszigetelten kiragadnak belőle), a másik a hívek évszázadokra visszamenő meggyőződése, ezt nevezzük szent hagyománynak.

Olyan nincs az egyházban, hogy száz évig hittek valamit, aztán valami egészen mást gondoltak, hanem kezdettől fogva ugyanazt hitték, legfeljebb a felismerésük tovább fejlődik, növekszik. Van egy igazságmag, amely kezd kibontakozni: a búzaszem lényegileg az, mint a belőle kifejlődő kalász, de fejlettebb, több, gazdagabb.

Az összes igazság, az összes dogma az első perctől készen van, de az emberek fokozatosan fedezik fel. Ahogyan felfedeznek egy újabb elemet, amit korábban még nem ismertek – sokáig nem tudták, hogy a plutónium létezik, de ettől függetlenül már megvolt a Föld mélyében.
Szegényebbek lennénk, ha a szent hagyományt elvetnénk, és nem is cselekednénk okosan.