Ha az ember tudva és akarva letér a szeretet útjáról, a harag, a gyűlölködés, az önzés útjára lép, ha tudatosan elfordul a megismert jótól, akkor bűnt követ el.

Vétkezhetünk gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ha az ember lemegy egy pincébe, fázik és fél a sötétben, nem látja a szép színeket, rosszul érzi magát egyedül, akkor nem azért nem jut hozzá fény, mert a Nap megharagudott rá és ki kell engesztelnie, hogy újra süssön, hanem egyszerűen fel kell menni a szabadba. A Nap mindig ontja a fényt, meleget még akkor is, ha felhők takarják el. A rossz tettek, döntések árnyékolnak be minket.