Amikor bányában dolgoztam, az én számból is könnyen kicsúszott egy-egy csúf szó. Volt idő, amikor már nem bukott ki a számon, de magamban mondogattam rosszakat.

Nagy szabadságként, isteni ajándékként élem meg, hogy lassan-lassan nemcsak önuralomra tettem szert, hanem felszabadulok az érzéseim sodra alól. Nemcsak jól nevelten mosolygok, hanem belülről is békét érzek. Természetesen ezért megdolgoztam, és dolgozom érte most is: ha tudatosul, hogy valami rossz történik bennem, annak igyekszem gyorsan ellene mondani, nem táplálom az indulatokat, a gyűlöletet a szívemben.

Igaz a mondás, hogy a szív bőségéből szól a száj, és a tetteink is lelkünkből nőnek ki. Ha gondolatainkat, érzéseinket nem fegyelmezzük, eluralkodnak tetteinken is, ide-oda rángatnak, olyan utakra vihetnek, ahova nem is akartunk menni.