2. A tegnap este megérintett egy kérdés… Mond, Te kit szólítanál meg? Szeretném meg szólítani azokat a szenvedő embereket, olvasókat, akiket megérint, akik érzik, ez nem mehet így tovább…. Manapság alig merünk kérdezni… kérdéseket föltenni… Válaszolni a kérdésre…

A kommunikáció lényege a válasz. De nem mindegy, hogy milyen választ adunk vagy kapunk életünk eseményeire, történéseire… Hogyan érint… fájdalommal tölt-e el a válasz, vagy kinyit egy ajtót… Legjobb esetben. Fényt, Reménységet gyújt. Értékes vagy, egyszeri és megismételhetetlen érték.  Ezt tudnod kell, mielőtt tovább lépnél.

Szeretném, leírni van kiút, van felépülés, van lehetőség. Sebzetten is teljes életet lehet élni.  

Ezt nem lehet csak akarni, következetesen kérni kell… napi 24 órában. Ez ajándék, ez kincs, felbecsülhetetlen érték. Azoknak, akik élik, és akik élni hagyják. 

Ki tud ki jönni a gödörből… hát csak az, aki belelesett. Egyszerűen hangzik,de nagy igazság..természetesen csak akkor lehetséges kimászni, ha segitséget kérek. Nyilvánvaló ez egyedül nem megy. Segítségre van szükség. Ha másokon segítek, magamon is segíthetek. Vannak olyan sebeim, amelyek talán soha nem gyógyulnak meg teljesen. Olyanok, amelyek ha be is hegednek, nyomukat egész életemben magamon kell, viselem.

A sebeinknek azonban sokat köszönhetünk, mert általuk érzékennyé, együtt érzővé válhatunk. A sebeink életerőket és élni akarást mozgósítanak bennünk. Ennek következtében új készségeket, képességeket fejleszthetünk ki magunkban.