Természetes, hogy kinövünk egy-egy cipőt, ruhadarabot.Társadalmi szokások, valós vagy vélt értékes beidegződések dőlnek körülöttünk halomba.

Az emberiség nagy fájáról népek, nemzetek törnek le és semmisülnek meg, ha nem tudnak rugalmasan megújulni, előrenézni – de ez nem a világvége.

Hiszek a kibontakozó győzelmes életben, mely tudatosan a fény felé tör. A fény felé, melynek a neve: őszinteség, igazság, szolidaritás, élet, szeretet, Isten.

Nem hátrafelé kell tekingetni. Jézust megfeszítették, mert úgy lépett ki az Ószövetség évszázadokon keresztül csiszolódott hagyományából, szokásából, mint ideje múlt ruhából. Egyetlen értékhez ragaszkodott feltétlenül: a szeretet parancsában megfogalmazott Istenes emberszeretethez. Szereti a mennyei Atyát, bízik Benne, a kereszten is kezébe ajánlja a lelkét, és hisz az Isten által teremtett emberben, annak jóságában. Ezért kér nagypénteken számunkra bocsánatot: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” [Lk 23,34] Nekünk is a Krisztus által szorgalmazott Újszövetséget jelentő szeretetparancshoz kell feltétlenül ragaszkodnunk.

Minden más elengedhető: a múlt sérelmei, országok határai, kiürülő intézmények tekintélye, minden.