Különleges gyermek volt, születését, melyet angyalok adtak hírül a pásztoroknak, próféták jövendölték meg: „Íme, a szűz fogan, fiút szül.” [Iz 7,14]

„ Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.” [Iz, 11,1–5]

Nyolc nappal a születése után körülmetélték, negyven nappal később bemutatták a jeruzsálemi templomban mint elsőszülöttet, aki a törvény szerint az Úrhoz tartozik. Simeon és Anna prófétanő fölismerték a gyermekben a régóta várt Messiást, de azt is, mint „jelet, melynek ellene mondanak”. Megjövendölték, hogy a fájdalom tőre Mária szívét is átjárja majd.

A napkeletről „bölcsek” érkeztek, hogy imádják a zsidók királyát, aki a nemzetek királya lesz. Heródes rettegett hatalma elvesztésétől, azért, hogy elpusztítsa, a környéken megöletett minden kisgyermeket. Emiatt a szent család egy angyal figyelmeztetésére Egyiptomba menekült, majd a veszély elmúltával visszatelepedtek Názáretbe.