Harmincéves koráig Jézus rejtettségben élt, engedelmeskedett szüleinek és „gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt” [Lk 2,52]. Ácsként dolgozott.

Az egyetlen esemény, mely Jézus rejtett életéről szól, hogy tizenkét évesen elveszett Jeruzsálemben.

Mikor Mária és József megtalálták a templomban, a tanítókat hallgatta és kérdezgette, akik mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

Szüleinek értetlenkedő kérdésére így válaszol: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” [Lk 2,49]

Jézus harmincéves kora körül nyilvánosan tanítani kezdett Isten országáról. Először rokonához, Keresztelő Jánoshoz ment, aki „hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” [Lk 3,3]. Jézusfölvette a keresztséget, bár János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” [Mt 3,14]. Ekkor a Szentlélek galamb képében leszállt Rá, és a mennyből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” [Mt 3,17]