Gondoljunk az egyházüldözésekre, amikor vadállatokkal tépették szét őket, máglyán égették el, csonkították meg a katolikusok millióit, akik a pogányok vagy a más vallásúak hitét nem vették át.

A múlt század és a jelenkor diktatúráiban sokan rendületlen kitartással és helytállással tettek és tesznek tanúbizonyságot hitükről, melynek következtében bebörtönözték, megkínozták, megölték őket. Csak az elmúlt században hárommillió keresztényt öltek meg a hitük miatt.

A felsorolás hosszan tartana, csak néhányat említek név szerint: Brenner János, akinek elpusztítása része volt az egyház megfélemlítésére rendezett akcióknak, Goretti Szent Mária, aki inkább meghalt, mintsem bűnt követett volna el, Boldog Apor Vilmos, akit azért lőttek le, mert nem engedte, hogy az orosz katonák lányokat vigyenek el a Püspökvár pincéjéből.

Gondolhatunk az előző pápára, II. János Pálra is, aki az agresszió minden formája ellen felemelte szavát, békejobbot nyújtott ellenfeleinek, és még az ő meggyilkolására is felbéreltek egy terroristát, akinek a betegágyán megbocsátott.

A hírekben ma is halljuk, hogy a világ különböző pontjain végeznek ki papokat, misszionáriusokat, akik önzetlenül segítik az ott élő embereket. Csak Indiában több mint 500 keresztényt gyilkoltak meg 2008-ban, több száz templomot romboltak le vagy rongáltak meg, katolikus iskolákat és szociális otthonokat fosztottak ki, és több ezer keresztények lakta házat gyújtottak fel, és a Vatikán nem intéz bombatámadást, nem tervez megtorlásokat, terrorista akciókat a felelősök ellen. Jó, ha látjuk az Egyháznak ezt az arcát is.