Sokan kérdezik, hogy a képen látható láncot miért tartom az íróasztalomon előkelő helyen?! Az igazság az, hogy az otthonunk óvodásaitól kaptam, mint általuk készített rózsafüzért. Szeretettel készítették és ragaszkodtak, hogy fogadjam el! Jaj köszönöm, mondtam nekik, de csináljunk belőle egy kis 10 "gyöngyszemes" koszorút nekem, a többiből meg nektek karperecet, nyakláncot! A gyerekek hallani sem akartak róla, fogadjam el kérleltek mosolyogva, ezt ők nekem készítették!

Nagyon meghatódtam! Jó volt látni a bajban lévő árva gyerekek szemében az önzetlen szeretetet, az ajándék adók tiszta örömét! Mit volt mit tenni, elfogadtam a sok titkot rejtő hatalmas rózsafüzért, és azóta gyakran hosszan pergetem e kiadós, talán kissé szokatlan imafüzért! Mindenik "gyöngyszem" számomra egy-egy Isten alkotta aranyos, kacagó gyermekarc, melyben ott csillog talán a legnagyobb igazság, amit olyan jó lenne ha mindannyian megtanulnánk!

Sajnos identitását veszve sodródik sok ember! Vágyaktól űzve ront sokszor a testvér a testvérre! Birtoklás, fogyasztás, hatalom! - Harsogja a sok botcsinálta szónok, a követőket sehova nem vezető zsákutcába terelve!  Az útról az otthonunkba kerülő csillogó tekintetű gyerekeim szemébe nézve látom, hogy ők tudják a lényeget! 

Arra születtünk és azért vagyunk e földön, hogy jót tegyünk, ajándékot adjunk és így lassan mi magunk is ajándékká váljunk! Vállaljam hivatásomat, legyek azzá, minek a jó Isten álmodott, az Ő szerető simogatása, ajándéka, áldása ezen a földön!

Köszönettel gyermekeink ajándékaiért, 

Csaba t.