Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit teszek, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, akiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket. Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. Isten jobban akarja azt, hogy mi egyenként és közösen is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mint amennyire mi bármikor is akarhatnánk. Isten számára mi nagyon fontosak vagyunk.

Bővebben: Kegyelem- Adventi elmélkedések 12.Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindnyájunkat egy marék porból teremtett az Isten. Kicsik, egyszerűek, és gyöngék vagyunk. Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, minthogy az a fa nagyra nőjön, nagy, erős koronája, gyökere, törzse legyen és gyümölcsöt teremjen. Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni. Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.

Bővebben: Istenben bízhatunk - Adventi elmélkedések 8.Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, nekünk a tőlünk telhető kis lépéseket kell megtennünk. A szeretetből vállalt kis ajándékainkat Isten megsokszorosítja, és gyümölcsözővé teszi. Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni. Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!