Úgy gondolom, hogy a Jó Isten, ha akarná, egyetlen éjszaka, egyetlen nap alatt le tudná vadászni az erdőből az összes farkast, az összes vadállatot, hogy az őzikéknek békés, nyugodt élete legyen. De talán ekkor az őzikék elsatnyulnának, elpuhulnának, és lassan leállna törzsfejlődésük, végül pedig kipusztulnának.

Bővebben: Adventi elmélkedések 15.

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Önmaga lett az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyílvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket.

Bővebben: Ajándék - Adventi elmélkedések 14.

Földi életünkben fontos, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak, és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket.

Bővebben: Ünnep- Adventi elmélkedések 13.

Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindnyájunkat egy marék porból teremtett az Isten. Kicsik, egyszerűek, és gyöngék vagyunk. Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, minthogy az a fa nagyra nőjön, nagy, erős koronája, gyökere, törzse legyen és gyümölcsöt teremjen. Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

Bővebben: Kegyelem- Adventi elmélkedések 12.

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya.

Bővebben: A bűn- Adventi elmélkedések 11.

A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele. Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el. Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket.

Bővebben: Krisztusi szemlélet- Adventi elmélkedések 10.

Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni. Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.

Bővebben: Kiengesztelődés- Adventi elmélkedések 9.

Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, nekünk a tőlünk telhető kis lépéseket kell megtennünk. A szeretetből vállalt kis ajándékainkat Isten megsokszorosítja, és gyümölcsözővé teszi. Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni. Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!

Bővebben: Istenben bízhatunk - Adventi elmélkedések 8.