Napi evangélium

Imádságos szeretettel arra kérlek, hogy szeressétek egymást nagyon-nagyon!

Miért nem mentek el a menyegzős lakomára az emberek? Mert a saját dolguk fontosabb volt, mint az aki meghívta őket a lakomára! Egyszóval: Nem szerettek, önzők voltak!

A szeretet az a kovász, mely a lisztet kenyérré teszi, a malter, ami a téglákból otthont teremt, a szeretet az élet, mely testünk sejtjeiből szöveteket, szerveket, gondolatokat, vágyakat, egyszóval embert szül a földre!

A szeretet az az erő, mely a puzzle darabokat egymás mellé rendezve a törmelékből képet formál, az embereket közösséggé, néppé teszi, amely a rendetlen széthulló romhalmazból új világot teremt, a káoszból rendezett, lakható kozmoszt alkot! A szeretet a gyűlölet, a háború, a siralom földjéből az Isten drága Országát építi!

A világ rohanása önzővé tesz, bűnnel bemocskol, szétzihálja a közösségeinket, ezért tudatosan, minden reggel csendesedjek el és nagy-nagy buzgósággal, - akár a kályhában a pislákoló tüzet - szítsam fel szívemben az őszinte szeretetet! Nap mint nap bűnbánó alázattal fel kell éleszteni az Istent imádó lángoló ragaszkodást, és a teremtmények iránti őszinte, élet adó szeretetet a szívünkben!

A szeretet iskolájában botladozva,

Csaba t.

Kép: Dévai gyerekek tánca

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.” 

Lk 14,15-24