Az ószövetségből is ki tudnánk ollózni olyan prófétai szavakat, hogy a legelvetemültebb antiszemita nem mond olyanokat.

Ezékielről, Izajásról, Mózesről nem lehet azt mondani, hogy befolyásolta volna őket a katolikus egyház vagy a nyilas párt. Jeremiás próféta például így beszél az Úr nevében: „Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza? Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben?

Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni. Mekkora figyelemmel hallgattam:

De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét! Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?” [Jer 8,4-9]

Jézus is korholta a zsidókat, mégsem volt antiszemita, hiszen ő is zsidó volt, az anyja is zsidó volt, a tanítványai is zsidók voltak. Természetesen egyikük sem a zsidó fajt ostorozza, hanem azokat az embereket, akik nem ismerik föl Isten jóságát, hitetlen, önző életet élnek, korholja a kufár szellemet, az álszenteskedést...

Akinek csak a szavában él, hogy ő zsidó vagy katolikus, de megcáfolja azzal, hogy nem a hite szerint gondolkodik, beszél, cselekszik, az elárulja vallását. Aki faji alapon bárki fölött ítélkezik, az nem keresztény, hanem megkeresztelt pogány. Senki nem tehet arról, hogy négernek, zsidónak, cigánynak született. Én nem tehetek arról, hogy nem vagyok zsidó, ő nem tehet róla, hogy zsidó, viszont tehetek arról, ha nem vagyok jó keresztény, és ő is tehet róla, ha nem jó zsidó.