XVI. Benedek pápa a Westminster Hallban – ahol eddig még egyetlen pápa sem szólalt fel – több elemző szerint is történelmi jelentőségű beszédet intézett a brit civil társadalom képviselőihez. A brit demokrácia központjában XVI. Benedek erőteljes felhívást tett közzé annak érdekében, hogy a vallás ne száműzzék a közéletből, és felhívta a figyelmet a hit és a közjó kapcsolatára. Az alábbiakban beszédének főbb gondolatait ismertetjük.

A pápa Morus Szent Tamás tiszteletet érdemlő alakját elevenítette fel, aki úgy döntött, nem az uralkodót szolgálja, hanem Istent, még ha az életébe kerül is: „Azokban a nehéz időkben Morus Tamásnak azzal a dilemmával kellett szembenéznie, amely örök kérdés, hogy mi jár a császárnak és mi jár Istennek”. A Szentatya ennek kapcsán elmélkedett arról, hogy mi a vallásos hit megfelelő helye a politikai folyamatokban. Megállapította, hogy „a Morus Tamás elleni perben tárgyalt alapkérdések ma is jelen vannak, csak új megfogalmazást nyernek a társadalmi körülmények változásával”.

A pápa hangsúlyozta: „Miközben a közjó előmozdításán fáradozik, minden nemzedéknek újra és újra fel kell tennie magának a kérdést: milyen jogos elvárásokat támaszthatnak a kormányok saját állampolgáraik felé?”. A társadalmi élet erkölcsi alapjait feszegette beszédében, és megállapította, hogy ha a demokratikus folyamat erkölcsi alapelvei csupán társadalmi konszenzus révén fogalmazódnak meg, akkor hamar megmutatkozik e folyamat törékenysége. Hozzátette: „a közelmúltban kezdődött globális pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette, hogy az összetett társadalmi és etikai problémákra nem adnak megfelelő választ a gyors, pragmatikus megoldások”. A Szentatya hozzátette: „széleskörű egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy a szilárd erkölcsi alapokat nélkülöző gazdasági tevékenységnek része van abban, hogy a világban ma emberek milliói kerültek nagyon nehéz helyzetbe”.

Feltette a kérdést, mi lehet a politikai döntések etikai alapja? Hangsúlyozta a vallás szerepét, amely természetesen nem konkrét politikai megoldásokat ad, hiszen ez nem is feladata, ám fontos, hogy az erkölcsi alapelvek meghatározásánál jelen legyen, hogy az értelem tiszta és világos módon tudjon működni. Ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy a vallás e „korrekciós” szerepe megfelelően működjön, hiszen az elhajlások, mint a szektásság és a fundamentalizmus, komoly társadalmi problémákat okozhatnak. Különösen hangsúlyozta, hogy az értelemnek és a hitnek szükségük van egymásra, folyamatos párbeszédet kell, hogy folytassanak egymással. Fontos, hogy a törvényhozók számára a vallás ne egy megoldandó probléma legyen, hanem olyan tényező, amely aktívan részt vállal a közéletben.

Kifejezte aggodalmát, hogy a vallást, különösen a kereszténységet, egyre jobban kirekesztik, még olyan országokban is, ahol a toleranciát kiemelkedő értéknek tartják. Még olyanok is vannak, „akik szerint a vallást el kell hallgattatni, vagy legalábbis a privát szférába kell száműzni”. Megemlítette, hogy néhányan még a karácsony ünneplését is ellenzik, egy olyan vitatható meggyőződés alapján, amely szerint sértheti más vallások híveit. Emlékeztetett arra is, hogy egyesek szerint a keresztény politikusoknak olykor lelkiismeretük ellenében kellene cselekedniük. Arra hívta a jelenlévőket, hogy „keressék azokat az utakat, amelyek előmozdíthatják, ösztönözhetik a hit és az értelem párbeszédét a nép életének minden szintjén”.

A Westminster Hallban való jelenléte azonban azt jelenti, hogy Nagy Britannia kész az együttműködésre – ezért a Szentatya elismerését és köszönetét fejezte ki. Nagy-Britannia és a Szentszék között jók a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok. Elmondta, hogy sok olyan terület van, ahol „az egyház és a hatóságok együtt dolgozhatnak az állampolgárok javáért”. E tekintetben fontosnak tartja, hogy a katolikus egyház intézményei alapelveikhez hűen, az egyház hivatalos tanításán alapuló meggyőződésük szerint szabadon cselekedhessenek. Amint mondta: „Így lehetnek biztosítva az alapvető jogok, mint a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság, az egyesülési jog”.

Magyar Kurír