1980 decemberében Chiara Lubich Zürich- be látogatott. A karácsony előtti városképet látva születtek meg benne ezek a gondola- tok.

A város utcáin ragyogó fények a karácsony közeledtét hirdetik. Elegáns üzletek végtelen sora, túlcsorduló gazdagság. Az autónktól balra, íme egy sor szembetűnő kirakat. Az üveg mögött lágyan szállingózik a hó: optikai csalódás.

Amott egy rénszarvasszán: rajta gyerekek, Walt Disney figurák. Látunk Télapót, őzeket, malacokat, nyuszikat, békákat, bábokat és piros arcú törpéket. Mindegyik mozog, mintha élne.

Óh! Angyalkák! Dehogy! Tündérek, nemrégiben a hófehér táj díszítésére találták ki őket. Egy kisfiú a szülei mellett lábujjhegyre állva, elbűvölve figyel.

Az én szívemből azonban méltatlankodás, majd lázadás fakad: ez a gazdag világ meghamisította a karácsonyt, mindazt, ami vele kapcsolatos, és kilakoltatta Jé- zust!

Szereti a karácsony varázsát, külsőségeit, a hozzá fűződő barátságokat, az ajándékozást, a fényeket, a csillagokat és az énekeket. A karácsonyból az év legnagyobb bevételét próbálja kihozni.

De megfeledkezik Jézusról. „A világba jött, de övéi nem fogadták be.” „Nem kapott helyet a szálláson,” még karácsonykor sem. Ma éjszaka nem tudtam aludni. Ez a gondolat ébren tartott.

Ha még egyszer születnék, sok mindent csinálnék. Ha nem alapítottam volna meg Mária Művét, létrehoznék valami olyat, ami minden ember karácsonyát szolgálná itt a földön. A legszebb képeslapokat nyomtatnám a világon. Művészi értékű szob- rokat formáznék. Verseket, régi és új dalokat vennék lemezre, kicsiknek és na- gyoknak szóló könyveket adnék ki a szeretet e titkának csodálatos illusztrációival, színdarabokat, filmeket rendeznék. S ki tudja, mi mindent csinálnék még...

Ma megköszönöm az egyháznak, hogy megmentette a festményeket. Amikor sok évvel ezelőtt egy olyan országban jártam, ahol az ateizmus uralkodott, találkoz- tam egy pappal, aki angyalszobrokat faragott, hogy emlékeztesse az embereket az égiekre. Ma jobban megértem őt. Szükség van erre a gyakorlati ateizmus miatt, amely napjainkban elárasztja az egész világot.

Valóban fájdalmas, hogy az emberek megtartják a karácsonyt, de közben száműzik az Újszülöttet.

Legalább a mi otthonainkban kiáltsuk bele a világba, hogy ki az, aki ma megszületett, és ünnepeljük Őt, mint még soha!

Magyar Kurír