Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte Gyimesfelsőlokon a Debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsé­gének támogatásával beindult Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum.

 

 

Dr. Berszán Lajos római katolikus lelkész kanonok, intézeti rektor életműve azt a szakmai elvárásnak is megfelelő ars poeticát példázza, hogy az egyetemes magyar nyelvközösség életre keltése a változó, gyakran viharos időben társadalmi összefogás eredménye lehet. Iskolarendszere túlmutat önmagán, mert tulajdonságait megvilágosító vonása a hitből fakad. Iskolája szívesen fogadta a moldvai magyarság falvaiból érkező diákokat, az anyanyelvükön tanulni vágyakozókat. Az erős lelki törekvés, a festői környezetben levő otthonban a tizedik nemzedék csángómagyar diák segítésére volt elegendő. A gimnáziumból, líceumból érettségi diplomával távozók erdélyi egyetemekre, főiskolákra, szakképzési intézetekbe kerülnek. De viszik szívükben azt a drága kincset, amely megtartja, erősen összetartja, bárhova kerüljenek. Magukkal viszik a hűséget! Talán Marosvásárhelyre, a színiakadémiára vagy az orvosi fakultásra. De vihetik Kolozsvárra, a Babeş—Bolyai Tudományegyetemre, Csíkszeredába informatika és angol szakra, Gyulafehérváron a teológiára, Kézdivásárhelyen, Hunyadon és Székelyudvarhelyen tanítóképzőbe, illetve egészségügyi főiskolára, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön pedig turisztikai szakképzésre...

Csak vigyáznunk kell, hogy a gyimesi és moldvai csángómagyarok és a székelyföldi fiatalok számára a jövőben is megmaradjon az a magyar nyelvű, egyházi gondolkodás alatt álló iskola, kérjük a lehetőség szerinti támogatást — írja a magyar szikora. Mi tudjuk, hogy a csángó kultúra iránti figyelem nem kizárólagosan erdélyi érték, mint ahogyan természetes is. Többek, egyesületek, civil szervezetek áldozatos támogatásával is erősödik a már hagyományos intézet. Szemtanúja lehettem a Szent Erzsébet-szoboradomány átvételekor a megható rendezvényen, amikor a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért egyesületi elnök, Éhn József az egész intézetet a Szent kegyeibe ajánlotta, és amikor az ünneplő kórus elénekelte a Te Benned bíztunk... kezdetű 90. zsoltárt.

Itt tartozunk azt is elmondani, hogy nem állhat soha ellentétben ősi, isteni és emberi jogainkkal anyanyelvünkhöz, nemzeti kultúránkhoz, őseinktől örökölt vallásunk szabadságához való ragaszkodásunk. Mi valljuk, hogy kisebbségi kérdésünk nem csupán, s elsősorban nem politikai kérdés, hanem kulturális. Mi tudjuk, hogy a kisebbségi nemzet elsősorban kulturális szövetség: mi egy örökölt, sajátos, értékes kultúrát akarunk megőrizni. Ezt tudta idejében — mint korunk legnagyobb szerencsétlenségét — felfedezni Berszán atya, hogy üzenetében nemcsak kisebbségi fájdalom és erkölcsi ismeret a mérvadó, hanem a Kárpát-medence szellemileg gyötrődő, moldvai csángószékely gyermek élhessen a történelem adta szabadsággal. Hogy mindenkor legyen egy ember!

Pásztori Tibor Endre, Háromszék