Begyógyíthatatlan lelki sebek, egy életet megkeserítő, válasz nélküli, önmarcangoló kérdések, fájdalom, szenvedés – ez gyötri egy életen át azokat, akiknek hozzátartozójuk öngyilkosságot követett el.
Nehéz együtt élni a mit rontottam el kérdéssel, mert minden bizonnyal mindenki magában keresi a hibát. Az öngyilkosság megelőzhető – erre próbálják felhívni a figyelmet a szakemberek azzal, hogy 1993-tól szeptember 10-ét az öngyilkosság megelőzésének világnapjává nyilvánították.
„Hargita megyében, amióta követem a jelenséget, évente 200–250 ember lett öngyilkos. Húsz év alatt egy ötezres község lakossága pusztult el, és ennek 93 százaléka magyar ajkú volt” – mondja dr. Veress Albert pszichiáter főorvos.
Dr. Veress Albert pszichiáter főorvos mintegy húsz éve foglalkozik az öngyilkossággal, mint jelenséggel, követi ennek Hargita megyei alakulását. Szerinte, hogy már létezik az öngyilkosság megelőzési világnap, mutatja, mennyire fontos az élet megmentése, hogy milyen nagy arányú emberveszteséget jelent minden országnak az önként vállalt halál. Statisztikai adatok szerint világszerte évente egymillió ember követ el befejezett öngyilkosságot, ami minden negyvenedik másodpercben egy öngyilkosságban elvesztett életet jelent.
