Minden ember boldogságra vágyik. Mi az, ami embert boldoggá tehetne? – kérdezi a nagy költő, Vörösmarty Mihály. „Kincs, hír, gyönyör, legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”
Bővebben: "Vajon az ember, hogyan és mi által válhat boldoggá?"
A kereszténység már a 2-3. évszázadban jelen volt Örményországban, és 300 körül Világosító Szent Gergelynek (lásd: 522. o.) sikerült Tiridat királyt, a fejedelmeket és a népből is sokakat megnyernie a katolikus vallás számára, és megszerveznie az örmény egyházat. A szabad tájakon és az örmény hegyvidék félreeső völgyeiben azonban még sokfelé megmaradt a pogányság. A nép számára az is nehezítette az új tanítás megközelítését, hogy a Biblia és a liturgia csak szír vagy görög nyelven állt rendelkezésre; hiányzott ugyanis még az örmény ábécé, és vele annak lehetősége, hogy örmény szövegeket leírhassanak. Örményország a 4. században elvesztette állami önállóságát; 384-ben felosztották Róma és Perzsia között. Különösen a perzsák fáradoztak ettől kezdve azon, hogy Örményországot iránivá tegyék, s megnyerjék a vallásuknak, Zarathusztra tanításának és tűzkultuszuknak.
Február 6-án, vasárnap a Szentatya az Apostoli Palota ablakából imádkozta el az Úrangyalát a téren egybegyűlt hívőkkel. Az evangélium kapcsán hangsúlyozta, hogy ha befogadjuk Jézust életünkbe, akkor mi is „bőséges fogásra” lehetünk képesek. A Mária-ima után pedig több aktuális eseményről, köztük az emberkereskedelem elleni világnapról is megemlékezett.
Bővebben: Űzzük el a pesszimizmust, és hajózzunk ki a tengerre Jézussal!