Deo gratias!

 

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_pict0395-k.jpgEgy nagyra nőtt lányunk beszámolóját nagy szeretettel megosztom. Xénia szép is, okos is (kilences médiával zárták le), ügyes is... a rock csapatban a basszusgitárt is nagyon bőszen tudja tépni... 
Büszke szeretettel,

Csaba t.

 

Hála a jó Istennek mindnyájunk nagy örömére befejeződött a 2011-2012-es tanév...

Az elmúlt három évért, amit az Alapítványnál töltöttem a lehető legnagyobb hálával tartozom elsősorban a jó Istennek, Csaba testvérnek, támogatóinknak és a nevelőimnek.
A tanév néha örökkévalóságnyi, máskor meg másodpercnyi órákból állt össze.
Szeptembertől a kántor bácsi segítségével elkezdtem elsajátítani a basszusgitár  alapjait, majd nemsokára tagjává válhattam az akkor alakuló Hangfoglalás nevű zenekarnak.

A hétköznapjaim a lehető legszínesebbek, soha nem unatkozom..., a szép imaórák, kóruspróbák, zenekarpróbák, közös közmunkák, kirándulások, röplabdázás, kézilabda, ping-pong, asztalifoci, varrás, mind arra szolgáltak, hogy  közösségünket  összetartóbbá, összekovácsoltabbá tegye, ezáltal is segítve az újonnan érkezett gyerekek beilleszkedését.

A tél, Kovásznán (is) nagyon fagyos volt, de mindenki nagy izgalommal várta a hétvégét, hogy  élvezhessük a szánkózás, sízés, korcsolyázás nyújtotta örömöket. A reggeli hóseprések igazán fölébresztették a még nehezen ébredő gyerekeket is :)
Az advent áldott időszakában hétről hétre összegyűltünk gyertya gyújtásra, rövid elmélkedésre, amely emlékeztetett, hogy közeleg a Kisded... Az angyal mindenkinek hozott értékes, szép ajándékokat, melyeknek mindenki nagyon örült és hálásan köszönte az adományozónak, de leginkább a megszületett Megváltónak.

A farsangi buli újra a lehető legjobb hangulatban telt el. A színes, ötletes maszkok és a tánc méltóképpen búcsúztatta a farsangot, hogy majd  ráhangolódhassunk a szent negyven napra.
A tavasz lassú beköszöntével virágokat ültettünk, és nem mellesleg veteményeztünk, igaz leginkább hagymát, de más apró dolgot is. A hagymáink már olyan erősek és szépek, hogy a pénteki fuszulykaleves mellé még a piacon sem lehetne megfelelőbbet vásárolni. Minden enyhe tavaszi felmelegedést kihasználtunk, rengeteget kirándultunk, ezen alkalmakkor pedig fociztunk, énekeltünk, beszélgettünk, imádkoztunk.

A nagyböjti időszakban minden pénteken részt vettünk a nevelőnénimmel a keresztúti ájtatosságokon, amelyeken próbáltunk együtt érezni a szenvedő Krisztussal.
Azonban a fájdalmas nagypéntek után ránk virradt a feltámadás vasárnapja is, ahol újra lehetőséget kaptunk az életre.

Nekünk, a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek is hasonló az életünk a nagypéntek- föltámadás történetéhez. Mindnyájan azért vagyunk az Otthonokban, mert otthon valami nincs rendben, valami nagyon nehéz...Azonban az Otthonokba való bekerülés által új remény, új lehetőség kínálkozott fel, amit csak ki kellene használni...biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem szeretne olyan jövőt, mint amilyen múltból jöttünk. Mindennap azért imádkozom a Teremtőhöz, hogy segítsen a tudatos jövő építésben, amelyben Őutánna az Alapítvány tud segíteni.
Hálás köszönetem szeretném kifejezni Csaba testvérnek, hogy az általa működtetett Otthonban élhetek.Minden jóakaratú Támogatónak fizesse meg Isten a jóságát, önzetlenségét, hisz általuk vagyunk ellátva mindenféle jóval!
Köszönöm a nevelőnénimnek, és a kántorbácsinak a rengeteg türelmet, odaadást, lelkiismeretességet és mindazt amivel erejükhöz mérten a lehető legjobban végzik a rájuk bízott feladatot, a jó Isten kísérje és áldja meg további életüket is.

Szeretettel,
Jonica Xénia,
Kovászna, 2012. 06. 22.