Tisztelt Böjte Csaba!
Fél év szervezése árán és sok kedves ember munkájának köszönhetően két hetet tölthettem két társammal a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központban. Szeretném Önnel megosztani tapasztalataimat, és élményeimet.

Még karácsony estéjén fogalmazódott meg bennem a gondoltat, hogy meg kellene látogatni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik otthonát, és a későbbiekben Érsek Emese ajánlása alapján esett Kovásznára a választás. Mindhárman 18 éven aluliak vagyunk, ez bonyolította a szervezést, de végül elérkezett a várva-várt nap, és megérkeztünk Kovásznára. Kolozsi Noémi kedvesen fogadott, mesélt a házról és az ottani életről. Megkaptuk a szobánkat, és ismerkedés gyanánt elmentünk a fiúkkal focizni. Az utolsó tanítási héten mentünk ezért bár a gyerekek nem lelkesedtek annyira az ötletért, volt alkalmunk olvasni velük, és szöveget diktálni, kicsit még év végén segíteni nekik az iskolai feladatokban, készülni a nagyobbakkal a vizsgákra. Nagyszerű érzés volt, az a szeretet és nyíltság amivel a gyerekek, és a nevelők is a kezdetektől fogva hozzánk álltak, már az első pár nap után kicsit egy nagy család tagjainak érezhettük magunkat. Esténként kint a röplabda pályán vezethettük le a napközben felgyűlt "feszültséget" és játszhattunk egyet. Nagyon csapatépítő jellege volt, közben szépen lassan megismerhettünk mindenkit, a gyerekek egyre inkább megnyíltak, meséltek magukról, a családjukról, és a házban zajló életről.

Volt szerencsénk részt venni a házban rendezett évzárón is, elképesztő volt látni, hogy mennyire fontosnak tartja a gyerekek többsége a tanulmányait, és mennyire küzdenek az iskolában is. A hétvégén Kolozsi István a lányaival elvitt minket kirándulni a Tündérvölgybe, egy nagyszerű délutánt tölthettünk el velük.

A második héten, már csak az idősebbek maradtak, kezdődött a meszelés. Ez egyszerre nagyon jó szórakozás, és kemény munka is volt, de eredményes, két nap alatt 12 helységet sikerült kimeszelnünk. Minden nap akadt valami feladat, és elszállt az a két hét, lassan indulnunk kellett haza, fájó szívvel. Nagyon megkedveltük az ottaniakat, és nagyon sok barátot szereztünk. És még több szép emléket!

A médiában sokszor foglalkoznak Önnel és az alapítvánnyal, de csak személyesen megtapasztalva derül ki, és látható igazán mit jelent ez, és mekkora munka. Mielőtt elindultunk olvastam valahol, "elképesztő, hogy mennyi szeretetet kapunk a gyerekektől" és az ott töltött idő alatt, ez maradéktalanul bebizonyosodott.

Én, és a két társam is egyetértettünk abban, hogy sok tekintetben át kell gondolunk az életünket, nagyon jó "ébresztő" volt ez az út számunkra.

A családjaink jóvoltából az utunk híre itt a környékünkön igen csak elterjedt, sikerült átadni mindenkinek a pozitív élményeket, és mást is a követésünkre buzdítani.

Szeretnék sok sikert kívánni Önnek a munkája folytatásához, hogy ha Isten is úgy akarja visszatérhessünk még mi is Kovásznára.

U.I.: Csatolok néhány fotót, ami a kint töltött idő alatt készült, de még ezek sem tükrözik vissza igazán a hangulatot.

Üdvözlettel.:

Póka Milán
Magyarország, Tatabánya