Az az ember aki elvesztette emberi méltóságát , tartását, nem fog eredményesen küzdeni az életet összeroppantani akaró nehézségek ellen, képtelen lesz nemes előbbre vívő célokat mefogalmazni , maga elé tűzni .
Ők nem bölcs bírót keresnek, aki okosan elmondja nekik, hogy hol tévedtek , és milyen bűnöket követtek el. A legtöbben tudják azt, hogy hol és hogyan csúsztak meg.
Ők orvost keresnek, aki fájdalmukra,gondjaikra alázattal, szelíden , jóságosan és ami nagyon fontos Isten nevében ingyen tanácsot ad , kiutat mutat. Számukra megoldást kell találni !
Szent Ferenc atyánk , mint legdrágább kincsét , a szegényeket szeretetét , szolgálatát hagyta az ő lelkiségét befogadókra , hordozókra. Igazából mi arra vállalkoztunk , arra szövetkeztünk , hogy a Jóisten válasza legyünk azoknak , akik az Ő szent nevében segítséget kérnek bajaikban, gyötrelmeikben . Sajnos, a magunk kicsinysége miatt , Isten nevében nem tudunk mindenkinek a szolgálatára lenni , ezért leginkább a gyermekek kéréseit, sokszor néma fohászait hallgatjuk meg , de természetes, hogy minden koldusnak , bajban lévő embernek szeretnénk a kisebb testvérei lenni .
A teológia hat csodálatos évet jelentett jelentett a számomra, azt, amit ösztönösen megsejtettem a Hargitán , immár tanáraim, lelki vezetőm segítségével tudatosan elkezdhettem tanulmányozni . Ma már minden gyarlóságom ellenére végtelen lelki békével vallom Nagy Szent Terézzel : “Annak aki Istené, semmi sem hiányzik , Isten egymaga elég .”
Követnünk kell Jézust, aki a rosszat soha nem nevezi jónak, így az egyház sem mondhatja , hogy a bűn semmiség, borítsunk rá fátylat. De kövessük abban is a mi Urinkat, hogy még a legmegátalkodott ellenséghez is szeretettel fordul. Tudnunk kell, Jézus őket is szereti , értük is mehalt , és szeretetlenségünk miatt, lelketlenségünk miatt velük együtt szenved. Ne okozzunk fájdalmat se Istennek , se nekik!
Hogyan lehetséges , hogy ne tudjunk megbocsájtani annak, akiért Jézus Krisztus, az én Istenem drága vérét ontotta?!És hogyan várjam én, gyarló ember Uram bocsánatát , ha képtelen vagyok az irgalomra ?
Más bűne nem jogosít fel arra, hogy letérjek a szeretet útjáról !
Hihetetlen öröm van bennem, mert megtapasztaltam, hogy Isten erős kézzel, jóságos karral felfog, felemel, újból és újból értelmet ad a hitből fakadó döntéseknek. Idő kellett, hogy megértsem , hogy életünk nem más , mint folyamatos halálugrás , mert minden új lépés valaminek a bátor elengedése , és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé .Egy új munkahely, családalapítás, gyermekvállalás , de még egy új kapcsolat , szövődő barátság is , minden, de minden egy kisebb vagy nagyobb halálugrás , melyek előtt ha megtorpanunk életünk kibontakozása leáll,és Szent Péter példájára mi is elkezdünk süllyedni létünk háborgó galileai tengerén.
Jézus szavait fogjuk fel úgy mint egy használati utasítást az életünkhöz!! Vegyük komolyan, tartsuk be, és meglátjuk, hogy minden milyen egyszerűvé, világossá, járhatóvá vállik! Bízzunk Urunkba, aki megteremtette a világot, Ő biztos, hogy tudja azt is, hogy hogyan fog optimálisan működni az!! Én kipróbáltam, sokszor olyanokat is szerettem, akik jelenlétében bennem is kigyúlt a piros lámpa, de nem menekültem, nem kiabáltam, hanem maradtam, szerettem, és életem sok gyümölcsét ennek köszönhetem!! A szeretet olyan erő, mely téged is formál, környezetedet is megszenteli! Vedd a kezedbe a szeretet varázsvesszejét, Jézus adja, és használjad!
Folyik az aratás, a kemény mezőgazdasági munka!! Imádkozzunk a mindennapi kenyerünkért, azokért kik most kint dolgoznak a földeken, hogy mindannyiunknak meglegyen az egészséges, friss táplálék!! Őszinte tisztelettel a szántó-vető munkások iránt,
Kérdezte a régi magyartanárom, hogy most nem írok verseket. De, igen válaszoltam. Hol tudja megnézni kérdezte. A gyermekeim szívében , válaszoltam. Nem papírra vagy számítógépre szeretném írni a legszebb gondolataimat , hanem gyermekeim, nevelőim, és minden jóakaratú ember szívébe, lelkébe , értelmébe .
A negyedik évben a teológián a karácsonyi szentmise után ott maradtam a kápolnában. Isten végtelen szeretetét láttam meg a megtestesülésben teljesen kiüresedett , gyermekként közénk jött Teremtőm arcát szemlélve. Isten végtelenül jó és szeret , de én a a csöppnyi jászol előtt végtelenül kicsinek, csatakos bűnösnek éreztem magamat.Fájt, mert úgy éreztem , hogy e végtelen szeretetre nem tudok méltó módon szeretettel válaszolni. Jézus a kis jászolból felém nyújtotta karjait és csak egyetlen dolgot mondott:” Szomorúságod azt bizonyítja, hogy szeretsz engem, mert ha nem szeretnél , akkor nem is fájna az , hogy nem tudsz eléggé szeretni. Akkor már te is rég a puha ágyadban lennél. “ Megértettem , hogy forró könnyeim arról beszélnek szavak nélkül , hogy minden bűnöm ellenére szeretem Istent ….. Akkor és ott Isten végtelen igenjére én is a magam maroknyi pornyi létem igenjét alázattal kimondtam.